Megvolt. Persze. Nem volt könnyű, de túléltem...
Azért kell hetente az az egy óra, hogy érezzem, hogy milyen könnyű és felhőtlen az a maradék 167. Ez pont fordított hatású, mint valami szintetikus (vagy nem szintetikus) szer. Itt a hatástartam alatt szenvedés, de utána kitisztul minden és helyére kerülnek a dolgok. Ha máshol esetleg nem, de a testünkben biztos.
Edzés után még a zuhanyzás nehézkes és törődöttnek éreztem magam, de utána olyan érzésem volt, mintha valami határt szakítottam volna át és súlytalanná, kipihentté!!! váltam volna. Szinte mentem volna futni egy lazát azonnal...
Ma ezt a futást pótolhatom azt hiszem. Lesz 155-160, 160-165 és idén először 165-170. Hmmm fincsi, húzhatom magam után a nyálcsíkot az biztos.
Lassan megyek is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése