"...soha nem érdemes holnapig várni, mert a bal- meg jobbsorsunk a saját kezünkben van. Senki nem állít fel a díványról és senki sem álmodik helyettünk. Álmok nélkül pedig csak droidok vagyunk." (K.B.)

2010. február 2., kedd

Téli Mátra

Van egy ilyen túra/verseny a Mátrában. Általában január utolsó hétvégéjén követik el.

Már voltam, mély nyomokat is hagyott bennem, gondoltam megint megnézem mi van arrafelé.

Szóval a téli Mátra igazán télire sikeredett. Zuhogó hóesés, a magasabb régiókban iszonytató szél és hideg. Egyébként optimális felszereléssel a kitettebb részek kivételével élvezhető volt. A kitaposott nyomban is nehézkessé vált a haladás, hát még a nyom mellett! A túrázók előzgetése miatt ennek ellenére sokszor kellett térdig gázolni a szűz hóban.

Egyedül, szép lassan, komótosan, pulzusra figyelve indultam és be is tartottam elhatározásomat, miszerint nem engedek a kísértésnek, nem rohanok. Meg is lett az eredménye! Végig tudtam futni, nem volt holtpontom. A tápolásra is külön gondot fordítottam, mert ez az egyik gyengém. Odafigyelve eszegettem a géljeimet, iszogattam a magammal vitt löttyöket és a frissítőpontokon is beraktam az arcomba amit csak lehetett.

Öröm volt egymás után befogni és lehagyni a sporikat. Az emelkedőkön azt hittem, hogy gyökkettővel sem haladok, mégis egyre közelebb kerültem az előttem vánszorgókhoz. Gyaloglás helyett inkább a futást választottam, mert a mostanában kísérleti stádiumban lévő futótechnikám itt nagyon jónak bizonyult: előre döntött törzs (orra bukás szerű testtartás), apró, lábujjhegyen való lépések. Perfekt, de még csiszolgatni kell.

Szóval jó volt, na!

Talán extrémnek tűnik az ilyen időben abszolvált futás, de csak addig, míg az ember fia ki nem próbálja. Az első pár perc még lehet hideglelős, döcögős, de aztán beindul a gépezet és szépen duruzsol a kályha. A túlmelegedéstől pedig nem kell félni.

A végén pedig egy forró zuhany! Legjobb, mi kapható!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése