Jajj de nagyon nem esik most jól ez a hideg. Hiába húzgálom magamra a rétegeket, az arcom csak szabadon marad. A füleimre sem applikálhatok külön mamuszt. Szóval a nagy fejem jól áthül és futás után nem különösebben érzem magam fickósnak.
Nemrég beszélgettem egy katona! tornatanárral. Azt találta mondani, hogy a tehetségesebbnek tűnő futó srácokat elvitte rövid-közép távra a tehetségtelenebbje ment hosszúra...
Köszz...
Aztán kis gondolkodás után azt monta:
'A hosszútávfutóknak a tehetsége az akaratosságuk volt. Ők akaratban voltak tehetségesek.'
Hát ja, valahogy így van ez. Talán engem is most ez húz ki a két aláöltöző, vastag futógatya, vastag kesztyű, vastagmittomén minek ellenére fennálló hideg iszonyatomból.
Ma mentem jól letaposott, jeges havon is. Frankó technikacsiszoló. Van min...
Mert én igazából nem egy futó vagyok, aki beállt terepen futkorászni, hanem egy túrázó, aki gyorsítandó a haladást, az arra alkalmas helyeken fut. Hát úgy is... Jó, hogy nem látom magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése