Kicsit felemás volt a hónap, de soha rosszabbat!
Az első napokban a TDG-re készültem - mármint a kísérésre - (Húbanyek, erről nem is írtam...?!) aztán utazás és kintlét. Ezzel elmentek az első napok.
Második héten végre pótolhattam az elmaradt hegyi edzéseket. Összesen 8200m szint jött össze, ennek döntő többsége zsákkal, megpakolva, gyalogolva. Egy éjjel volt, amikor futottam. Az viszont csodálatos volt. Inkább hosszabb, monotonabb részekre mentem mint tavaly, nem volt rövid távom.
Hazajövetel után még pár napig tartott a józanodás, pihenés és ügyeim rendbe tétele, de aztán lassan bejáródott a rendszer, ami azóta is halad. Talán egyre jobban.
Nagyon fontos, hogy hosszabbakat futok, gyorsabban.
Elhatároztam, hogy az eddig sajnos kimaradó hétvégi hosszú menetekre időt szánok.
Minden héten szeretnék egy legalább 30+, de később inkább 40+-os távot. Ezek eddig kimaradtak és szerintem ez nagy gáz. Hiába mentem eddig rendszeresen 1-2, max. 3órákat, ez kevés, ha a célversenyek inkább 7+, vagy azon túl vannak. Ez nem működhet így! A hétvégi családi programok megóvása miatt ha lehet, ezeket az időigényes futásokat péntekre fogom tenni, vagy csütörtökre........, vagy szerdára....
Amíg lehet, addig a bringát is beleteszem a heti mozgásba, mert eccerűen jó.
Az utolsó szeptemberi hét már olyan lett, amilyet szeretnék később is.
18,5+11,5+11,2+2ó bicaj+36km
Ráadásul a szombati hosszú után éjjel még fiammal elcsoszogtunk az Óbudavár éjjeli rendezvényére is. (Ez kicsit fárasztóbb volt, mint a délelőtti 36 kili...)
A szombati karikán folyamatosan az járt a fejembe, hogy ezen a tájékon nagyon pöpec futóversenyt is lehetne szervezni. Baromi könnyű lenne a logisztika, hiszen sok helyen érint utat, vagy települést a Balatonnal párhuzamosan futó turistaút. Már a nevek is megvannak: Balatoni gyors, Balatoni Expressz...
Gyönyörű a környék, a panoráma mesés, a terep hihetetlen változatos, a pálya aszfaltos, földes, tűleveles, köves, brutálsziklás.... mindenféle! Széles, keskeny és egészen szűk ösvények és olyan kaptatók, hogy magam sem hittem a szememnek. Bazi jó!
A hét végére erre mit látok a túranaptárban?!
Ezt.
Majdnem seggre ültem!
Hiszen ez hazai pálya sok helyen!
Nem is kérdés merre leszek szombaton (jó, hogy nem fogok sok időt elvenni a családtól hétvégeken...)!
Ma lementünk együtt Lovas-Palóznak környékére, kicsit sétálgatni, fotózni, fügét és szőlőt enni.
Pfujjdeszarvoltnekünk...
Nagyon csendes, nyugdíjas környék ez ilyenkor. Ez való nekünk.
Kedden fiamat a Bakonyba kell vinni, vmi ottalvós gyakorlatra. Gondolom ha már arra járok, viszek cuccot is, ne fogyjon hiába az a drága üzemanyag...
Spari.
Igen most volt hétvégén és sokszor eszembe is jutott, meg amíg a laptop aksija bírta, addig követtem is az eseményeket az ágyból.
Be kell valljam, hogy egyre közelebb kerül hozzám. Nem mondom, hogy belátható időn belül, de azért nem mondom, hogy soha...
Ráadásul az aszfaltos BondiB Hokámmal kis bibi kerekedett.
Kedden, vagy szerdán beleléptem egy giga tüskébe, ami átszúrta a talpát. Üvöltöttem is akkorát, hogy belezengett az erdő. Szépen leültem, levettem és próbáltam megtalálni mi bökött meg. Nem találtam. Megnyugtattam magam, hogy biztos nincs a talpban.
De, sajnos valahol mégis a vastag talprészben maradt a tüske, vagy egy része. Szombaton futás közben, hegymenetben, amikor amúgy is a talppárnákra terhelek, néha még rendesen megbökött. Megint leültem és próbáltam megtalálni, de a vastag talpban ez reménytelennek bizonyult.
Sajnos lehet, hogy terepen így nem nagyon tudom majd hordani. Ez nagyon bánt.
Marad az aszfalt?!
2012. szeptember 30., vasárnap
2012. szeptember 26., szerda
Nyaralás?
Kicsit félve várom, hogy mikor múlik el ez a nonstop nyaralás érzés. Vagyis dehogy várom, de egyszerűen lehetetlennek tűnik, hogy ez huzamosabb ideig fennmaradhat.
Mitől érzem ezt?
Attól, hogy:
- Az iskolaév ugyan elkezdődött, de ez egyáltalán nem nyilvánul meg állandó autóba ülésben, ezzel járó stresszel és időveszteséggel. Reggel elmennek a kölkök, aztán ki-ki a maga idejében hazajön. Fantasztikus, hogy ez ilyen egyszerű is lehet!
- Ezzel rengeteg időt spórolunk és az időbeosztásunkat sem az iskola szabja meg. Tehát én osztom be, az én időmet. Pazar!
- Mivel itthonról futok és ide is érkezem nincs időveszteség. Eddig szinte mindig autóba kellett ülnöm, hogy normálisat futhassak. Vagy a reggeli gyerekszállításhoz, vagy hazafuvarhoz, vagy vmilyen más autós programhoz igazítottam a futásaimat. Így nem akkor futottam amikor akartam, hanem amikor lehetőség adódott rá. Most ez nincs. Reggel hideg van és fúj az északi jeges szél? Futok délben, vagy délután, amikorra javul az idő. Meleg van, hőség, napsütés? Futok kora reggel, futok erdőben és hűs, patak menti völgyekben...
- Rendezett, tiszta, nyugodt környezet. Visszamegyek Tinnyére és olyan mintha a vad keleten lennék. Komolyan. Eddig ez nem is szúrt szemet, de mostanra nagyon érzékelhetővé vált a különbség.
- Hihetetlen ösvények. Ezt tényleg nehéz leírni, de olyan, mintha egy nagy futóparadicsomban lennék. A múltkor is Felsőörs és Lovas felé kanyarodtam kicsit felfedezni az új ösvényeket. Jelzett út. Nyírt - mondom, nyírt!!!! - fű az ösvény mentén, szemét nyomát nem láttam, szűz avarszőnyeg ízlésesen elrendezve kikopott részeken, bővizű - ilyen szárazságban!!!!! - patak csörgedez mellettem, egy lélek sehol, enyhén lejt - vagy hát ugye visszafelé emelkedik :) - és csend. Olyan csend, hogy beleremeg az ember belseje. Olyan flow, hogy tankönyvbe való.
- Azon túl, hogy eljárok futni, folyamatos mozgásban vagyok. Átruccanok egy kertbe bicajjal, elmegyünk megnézni vmit a faluban, vagy csak egyszerűen mozogni van kedvünk, vagy le kell ugrani vmiért a suliba, vagy közértbe. Ez mind-mind kerékpárral, vagy gyalog történik. Az edzésen kívül is rengeteg a mozgás. A közös együttlét.Pont, mint egy nyaralás alkalmával. Vagyis nekünk ez csak nyaralások alkalmával adatott meg. Most meg ezek lettek a 'szürke' hétköznapok kellékei.
- Mindent kisebbnek érzek magam körül. Kisebb az iskola, kisebb a falu ahol lakunk, a ház amiben élünk, a szomszédos települések. Kisebb a város, amihez kötődünk és sokkal közelebb is van mint Budapest. Kisebb a 'dugó' a városban, kisebb a piac, a boltok, a terek... a kosz... Mivel kisebb, ezért beláthatóbb, átláthatóbb, barátibb, kezelhetőbb. Persze még minden új, minden kicsit furcsa, sarkos, bizonytalan de nem rossz, hanem inkább várakozásteljes értelemben.
- Tinnyén állandó matatás ment a ház körül. Kertben, veteményesben, házban, házon. Egy kertes házban állandó bütykölés megy. Ezzel szemben egy bérleményen nincs mit matatni. Persze egy-egy plusz polc, vagy apróbb teendő van, de közel sem annyi a dolog, mint Tinnyén volt. Ha itthon vagyunk, akkor együtt vagyunk és egymással foglalkozunk, nincs az az állandó 'húúú, még ezt meg azt most meg kell csináljam' érzés. Nincsenek halaszthatatlan munkálatok.
Lehet, ezek egyenként nem nagy dolgok, de együtt nagyon erőssé válnak. Azt érzem, hogy béke és lelki nyugalom van bennem. Mély nyugalom. Nem parázok a jövőtől, a munkáktól, a munka hiányától, a pénztelenségtől, betegségektől. Nem, Nyugalom van. Mély nyugalom.
Spari közeledtével benéztem a fórumra is és nagyon szíven ütött egy bejegyzés, Szinte üzenet értéke volt és azóta is sokszor, nagyon sokszor eszembe jut futás közben. Ez az.
Béke, harmónia, hit... valami hasonlót élek meg most.
Futásszakmailag meg úgy alakul a dolog, hogy alakul.
Nincs edzésterv, ami lehet, hogy hatékonyság szempontjából nem előnyös, de nyaralunk vagy mi! Megyek. Önként és dalolva.
Régebben futottam a szokásos Csabai körömet - a kicsit - 10 kili környékén. Most ilyen rövid köröm nincs. 15-16-nál nem tudok nagyon kisebbet. Ez esik jól. Ugyan nagyon még hosszú sem akadt, mert olyan 20-22-nél többet eddig nem mentem. Ebben a tartományban viszont, könnyedén.
Szint itt nincs sok, nagyon keresni kell, hogy azért legyen valamennyi. E miatt viszont gyorsabb a tempó. Monnyuk 18 kili 350m szinttel 1:30-1:40 környékén. Ilyenek mennek. De ezek a számok nem adják vissza, hogy ezek gyakorta flow-ban telnek, ami eddig nagyon ritkán érintett meg. Nyugodtam, olyan alacsony pulzussal, hogy hihetetlen. 130-140 között vígan elvagyok, ha nagyon nyomom 155-ig megy max. Ez 10-15-el alacsonyabb az eddig megszokottól.
Tegnap előtt is olyan szarvasbikával találkoztam, mint amilyet csak mesében lát az ember. Rám nézett, mindketten megálltunk, maid pár másodperc múlva elugrott a nyiladékból. Továbbfutottam, majd a következő nyiladékban újra szemeztünk. Megint elugrott. Tovább futottam majd pár perc múlva keresztben előttem átrohant az úton. Ezek testközeli dolgok. Itt vadat simán 10!-20!-30!m közelről lehet látni. Rendszeres, hogy őzek nem szaladnak el, csak megmerevedve figyelik a tovahaladásom. Tegnap 10 azaz tíz méter sem volt köztünk. Szinte én ijedtem meg jobban, amikor megmozdult az avar...
Összefoglalva azt írhatnám, hogy: hurrá nyaralunk!!!
A blogírás is azért ilyen hézagos. Nyaralás alatt az ember pihen. Kikapcsol és próbál olyan dolgokat tenni, amiket hétköznap nem és fordítva.
Pedig a fejemben nap mint nap megírom a posztokat, csak épp le kellene ülni a gép elé...
Mitől érzem ezt?
Attól, hogy:
- Az iskolaév ugyan elkezdődött, de ez egyáltalán nem nyilvánul meg állandó autóba ülésben, ezzel járó stresszel és időveszteséggel. Reggel elmennek a kölkök, aztán ki-ki a maga idejében hazajön. Fantasztikus, hogy ez ilyen egyszerű is lehet!
- Ezzel rengeteg időt spórolunk és az időbeosztásunkat sem az iskola szabja meg. Tehát én osztom be, az én időmet. Pazar!
- Mivel itthonról futok és ide is érkezem nincs időveszteség. Eddig szinte mindig autóba kellett ülnöm, hogy normálisat futhassak. Vagy a reggeli gyerekszállításhoz, vagy hazafuvarhoz, vagy vmilyen más autós programhoz igazítottam a futásaimat. Így nem akkor futottam amikor akartam, hanem amikor lehetőség adódott rá. Most ez nincs. Reggel hideg van és fúj az északi jeges szél? Futok délben, vagy délután, amikorra javul az idő. Meleg van, hőség, napsütés? Futok kora reggel, futok erdőben és hűs, patak menti völgyekben...
- Rendezett, tiszta, nyugodt környezet. Visszamegyek Tinnyére és olyan mintha a vad keleten lennék. Komolyan. Eddig ez nem is szúrt szemet, de mostanra nagyon érzékelhetővé vált a különbség.
- Hihetetlen ösvények. Ezt tényleg nehéz leírni, de olyan, mintha egy nagy futóparadicsomban lennék. A múltkor is Felsőörs és Lovas felé kanyarodtam kicsit felfedezni az új ösvényeket. Jelzett út. Nyírt - mondom, nyírt!!!! - fű az ösvény mentén, szemét nyomát nem láttam, szűz avarszőnyeg ízlésesen elrendezve kikopott részeken, bővizű - ilyen szárazságban!!!!! - patak csörgedez mellettem, egy lélek sehol, enyhén lejt - vagy hát ugye visszafelé emelkedik :) - és csend. Olyan csend, hogy beleremeg az ember belseje. Olyan flow, hogy tankönyvbe való.
- Azon túl, hogy eljárok futni, folyamatos mozgásban vagyok. Átruccanok egy kertbe bicajjal, elmegyünk megnézni vmit a faluban, vagy csak egyszerűen mozogni van kedvünk, vagy le kell ugrani vmiért a suliba, vagy közértbe. Ez mind-mind kerékpárral, vagy gyalog történik. Az edzésen kívül is rengeteg a mozgás. A közös együttlét.Pont, mint egy nyaralás alkalmával. Vagyis nekünk ez csak nyaralások alkalmával adatott meg. Most meg ezek lettek a 'szürke' hétköznapok kellékei.
- Mindent kisebbnek érzek magam körül. Kisebb az iskola, kisebb a falu ahol lakunk, a ház amiben élünk, a szomszédos települések. Kisebb a város, amihez kötődünk és sokkal közelebb is van mint Budapest. Kisebb a 'dugó' a városban, kisebb a piac, a boltok, a terek... a kosz... Mivel kisebb, ezért beláthatóbb, átláthatóbb, barátibb, kezelhetőbb. Persze még minden új, minden kicsit furcsa, sarkos, bizonytalan de nem rossz, hanem inkább várakozásteljes értelemben.
- Tinnyén állandó matatás ment a ház körül. Kertben, veteményesben, házban, házon. Egy kertes házban állandó bütykölés megy. Ezzel szemben egy bérleményen nincs mit matatni. Persze egy-egy plusz polc, vagy apróbb teendő van, de közel sem annyi a dolog, mint Tinnyén volt. Ha itthon vagyunk, akkor együtt vagyunk és egymással foglalkozunk, nincs az az állandó 'húúú, még ezt meg azt most meg kell csináljam' érzés. Nincsenek halaszthatatlan munkálatok.
Lehet, ezek egyenként nem nagy dolgok, de együtt nagyon erőssé válnak. Azt érzem, hogy béke és lelki nyugalom van bennem. Mély nyugalom. Nem parázok a jövőtől, a munkáktól, a munka hiányától, a pénztelenségtől, betegségektől. Nem, Nyugalom van. Mély nyugalom.
Spari közeledtével benéztem a fórumra is és nagyon szíven ütött egy bejegyzés, Szinte üzenet értéke volt és azóta is sokszor, nagyon sokszor eszembe jut futás közben. Ez az.
Béke, harmónia, hit... valami hasonlót élek meg most.
Futásszakmailag meg úgy alakul a dolog, hogy alakul.
Nincs edzésterv, ami lehet, hogy hatékonyság szempontjából nem előnyös, de nyaralunk vagy mi! Megyek. Önként és dalolva.
Régebben futottam a szokásos Csabai körömet - a kicsit - 10 kili környékén. Most ilyen rövid köröm nincs. 15-16-nál nem tudok nagyon kisebbet. Ez esik jól. Ugyan nagyon még hosszú sem akadt, mert olyan 20-22-nél többet eddig nem mentem. Ebben a tartományban viszont, könnyedén.
Szint itt nincs sok, nagyon keresni kell, hogy azért legyen valamennyi. E miatt viszont gyorsabb a tempó. Monnyuk 18 kili 350m szinttel 1:30-1:40 környékén. Ilyenek mennek. De ezek a számok nem adják vissza, hogy ezek gyakorta flow-ban telnek, ami eddig nagyon ritkán érintett meg. Nyugodtam, olyan alacsony pulzussal, hogy hihetetlen. 130-140 között vígan elvagyok, ha nagyon nyomom 155-ig megy max. Ez 10-15-el alacsonyabb az eddig megszokottól.
Tegnap előtt is olyan szarvasbikával találkoztam, mint amilyet csak mesében lát az ember. Rám nézett, mindketten megálltunk, maid pár másodperc múlva elugrott a nyiladékból. Továbbfutottam, majd a következő nyiladékban újra szemeztünk. Megint elugrott. Tovább futottam majd pár perc múlva keresztben előttem átrohant az úton. Ezek testközeli dolgok. Itt vadat simán 10!-20!-30!m közelről lehet látni. Rendszeres, hogy őzek nem szaladnak el, csak megmerevedve figyelik a tovahaladásom. Tegnap 10 azaz tíz méter sem volt köztünk. Szinte én ijedtem meg jobban, amikor megmozdult az avar...
Összefoglalva azt írhatnám, hogy: hurrá nyaralunk!!!
A blogírás is azért ilyen hézagos. Nyaralás alatt az ember pihen. Kikapcsol és próbál olyan dolgokat tenni, amiket hétköznap nem és fordítva.
Pedig a fejemben nap mint nap megírom a posztokat, csak épp le kellene ülni a gép elé...
2012. augusztus 20., hétfő
Megint HOKA
Május 30-án, 360 grammal született.
Az első 48-as cipőm.
Már júniusban elkészítettem a fotókat, de mivel mostanában kezdtem el használni, ezért ily késve adok róla hírt.
Majd 100 grammal kevesebb mint egy Wings!
Még a HOKA-k között is könnyű. Bazi könnyű. Tényleg!
És szép.
Ez tényleg szép.
Hivatalosan 45,5-es a lábam :)...
Sok kezdő kérdezi, hogy mekkora cipőt is válasszon. Elrettentésül megmutatnám nekik :)))...
Színében is elég hasonlatos az új Mafatémmel - amiről majd szintén írok - pedig csak találomra rendeltük, örültünk, hogy egyáltalán van...
Az ilyen:
Mondom, szisztem az van, már csak futni kéne...
Az első 48-as cipőm.
Már júniusban elkészítettem a fotókat, de mivel mostanában kezdtem el használni, ezért ily késve adok róla hírt.
Majd 100 grammal kevesebb mint egy Wings!
Még a HOKA-k között is könnyű. Bazi könnyű. Tényleg!
És szép.
Ez tényleg szép.
Végre egy cipő, aminek a fűzője és a fűzése is pont olyan, mint ahogy azt én elképzelem. Mivel alapvetően aszfaltos cipő ezért túl sok redő nincs a talpán. Ez persze sárban nagy gáz, de egyelőre itt június elején esett utoljára, így ezzel nincs sok gond...
Egy kicsit vacilláltam, hogy ebben menjek Lavaredo-ra de aztán mégsem mertem. Nem akartam rögtön első bevetésén atomjaira szaggatni a sziklákon. Nagyon kíváncsi vagyok a tartósságára - mármint talpilag.
Egyelőre a környéken felfedezett ösvények elég barátságosak, így szinte aszfaltos igénybevételnek van kitéve.
Nagyon jól szellőző, de ennek ellenére erősnek tűnő felső része van. Kicsit alacsonyabb építésű, mint a Mafate és mondom, annyira könnyű, hogy nemisigaz.
Baromi nagy, kicsit féltem is rendeléskor, de abban maradtunk a bolttal, hogyha túl ladiknak érzem, nem kell megvennem. Nagynak éreztem, de bevállaltam és egyelőre nem bántam meg.
Monnyuk sok anyag van benne az igaz, de az arányok akkor is mulatságosan néznek ki:
Sok kezdő kérdezi, hogy mekkora cipőt is válasszon. Elrettentésül megmutatnám nekik :)))...
Színében is elég hasonlatos az új Mafatémmel - amiről majd szintén írok - pedig csak találomra rendeltük, örültünk, hogy egyáltalán van...
Az ilyen:
Mondom, szisztem az van, már csak futni kéne...
2012. augusztus 19., vasárnap
Balatoni nyár
Nyaralás ez, persze, a végtelen tunyulás művészete.
Bár ez sem igaz.
Még sok időmet veszi el a visszamászkálás.
Várom nagyon, hogy elinduljon az iskola szezon és végre kicsit normalizálódjon az időbeosztásom.
Ma megint kanyarintottam egy kicsit nagyobbacska kört.
Lassan már érzem komolyan az edzetlenséget. Eddig sem volt leányálom, de ma már komoly jeleit láttam a leépülésnek. Mármint a testinek. (A szellemit még nem vettem észre, vagy annyira előrehaladott, hogy észre sem veszem...). Mint egy öreg aggastyán úgy mozogtam. Persze ilyen élményekkel aztán nehezebb is másnap elindulni.
No, de sebaj, holnap kicsit jobb lesz, aztán még jobb és rövidesen visszajön az íze.
Néha (tényleg csak néha) kapok közös futásokra meghívásokat. Hmmm, nagyon kedves ez ezektől a futóhaveroktól, de nagyon nem érzem, hogy nekem kéne koloncként zihálnom a fülükbe. Tényleg.
Jó hogy nem megy, de legalább magamhoz képest. Nem kéne ezt máshoz mérve is megtapasztalni.
Inkább próbálok illedelmesen hárítani...
Szóval jó volt ez a mai kör, de azért már hajnalban is annyira meleg van, hogy egy 2 ó-s kör necces pia nélkül. Holnap viszek magammal inni.
Ha már vannak új kulacsaim, legalább használnom kéne őket.
A szisztem tényleg már annyira, de annyira, hogy.... csak én vagyok hozzájuk nulla...
Tegnap lefurikáztam otthonról az összes bicajt is, így már mindenkinek itt van a kerékpárja. Végre! Mehetünk együtt bejárni!
Ma papa ment elől, miközben a suliba mentünk egy kis festegetésre. Egy kis hídon kellett áthajtani. A hónom altt egy nagy karton doboz volt, mert mennyünkszemetetkidobniaszelektívebe, vagy mi.
No.
Papa akkorát perecelt a híd végén kartondobozostúl, hogy öröm lehetett nézni. Mindenhol vérzett meg zúzódott. Deénnagyonkeményfaszagyerekvagyok! Ez a lényeg.
Szóval ma megmutattam a kerékpározás 1-2 apróbb mesterfogását a kölköknek, csak, hogy tudják mi a pálya...
Néztük az olimpiát neten.
Fasza volt.
Nagyon élveztük, a fehér szoba falára vetített széles vásznat.
Jó volt, na.
Mostanában olvasok ezekről a milliós elismerésekről.
Elsőre azt gondoltam, hogy mennyire jól van ez, és mennyire megérdemlik. Megérdemlik, igaz, de nincs jól ez így.
Megint az élsport visz mindent. A tömegsport meg béka segge alatt.
Arra gondoltam, hogy
nekem például a legjobban úgy lehet eladni bármit, ha egy számomra ismerős sportoló reklámozza. Egyrészt szimpatikus bagázs, másrészről, mivel tömegsportolok, ezért sok biszbaszra van (van?) szükségem.
Nomármost.
Ha menne a pénz a tömegsportba, akkor egyre többeknek lenne szüksége biszbaszokra, és nem gyógyszerre menne el a della. Egyre nőne a reklámértéke a sportolóknak (akik bizbaszokat, vagy bármit reklámoznak), egyre több normális reklámszerződést tudnának kötni a piacon (nem csak a nyertesek, hanem azok is akik, 'csak'!!! pl. példátlan sportszerűségükkel tűnnek ki). (Az amerikai nyertesek alig kapnak a magyarokhoz képest.) Szóval a tömegsportba öntött pénz hatványozottan megtérül, míg 1-2 sikeres sportoló ajnározása csak nekik jó bót. (Mondom, nem tőlük sajnálom, megérdemelték, csak az összkép, ugye...)
Ma, ahogy futottam a rekettyésben, a világvégén, ahol tényleg nem jár senki, megint friss, ropogós szalagokba botlottam. Felment a pumpám és elkezdtem szedni, de annyi volt, hogy még vissza kell menjek. És tényleg volt mostanában egy kis buli erre.
Most fel is hívtam a szervezőket. Azt mondta az ember, hogy azokat még egy sokkal régebbi túrára, vagy versenyre rakta ki valaki.
No.
Ha én egy erdészeti-, természtvédelmi-, erdeiútvédelmi-, vadászati nemtudomkivagyok, akkor kúúúrvára nem érdekel ki tett ki szalagot. Csak az érdekel, hogy hetek, hónapok óta lengenek ezek a szarok a fákon. És ha rajtam múlik, akkor egy tőlem függő engedélykérelmet biztos, hogy nem adok ki, az tuti. Senkinek. Nem érdekel ki tette ki és leszedi-e maga után a szalagot. Mondtam a csókának, hogy elég furcsa gondolatmenet mentén hagyta meg azokat a szalagokat. Nem volt erre válasza. Vajon miért?
Ma leszedtem párat, de holnap megyek vissza aratni. Rengeteg van. Egy felújított jelzésen!!! Hogy minek egy TT-re szalag, az monnyuk más kérdés, ne nejünk bele, de hagyjuk?
Szedjék le!
Zajlik itt is, mondom!
Az állatok meg nem félnek erre, ez csoda!
És nyírják az erdei ösvényeket.
Komolyan!
Géppel nyírt csapásokon megyek.
Nem egyen!
Beszarás!
Bár ez sem igaz.
Még sok időmet veszi el a visszamászkálás.
Várom nagyon, hogy elinduljon az iskola szezon és végre kicsit normalizálódjon az időbeosztásom.
Ma megint kanyarintottam egy kicsit nagyobbacska kört.
Lassan már érzem komolyan az edzetlenséget. Eddig sem volt leányálom, de ma már komoly jeleit láttam a leépülésnek. Mármint a testinek. (A szellemit még nem vettem észre, vagy annyira előrehaladott, hogy észre sem veszem...). Mint egy öreg aggastyán úgy mozogtam. Persze ilyen élményekkel aztán nehezebb is másnap elindulni.
No, de sebaj, holnap kicsit jobb lesz, aztán még jobb és rövidesen visszajön az íze.
Néha (tényleg csak néha) kapok közös futásokra meghívásokat. Hmmm, nagyon kedves ez ezektől a futóhaveroktól, de nagyon nem érzem, hogy nekem kéne koloncként zihálnom a fülükbe. Tényleg.
Jó hogy nem megy, de legalább magamhoz képest. Nem kéne ezt máshoz mérve is megtapasztalni.
Inkább próbálok illedelmesen hárítani...
Szóval jó volt ez a mai kör, de azért már hajnalban is annyira meleg van, hogy egy 2 ó-s kör necces pia nélkül. Holnap viszek magammal inni.
Ha már vannak új kulacsaim, legalább használnom kéne őket.
A szisztem tényleg már annyira, de annyira, hogy.... csak én vagyok hozzájuk nulla...
Tegnap lefurikáztam otthonról az összes bicajt is, így már mindenkinek itt van a kerékpárja. Végre! Mehetünk együtt bejárni!
Ma papa ment elől, miközben a suliba mentünk egy kis festegetésre. Egy kis hídon kellett áthajtani. A hónom altt egy nagy karton doboz volt, mert mennyünkszemetetkidobniaszelektívebe, vagy mi.
No.
Papa akkorát perecelt a híd végén kartondobozostúl, hogy öröm lehetett nézni. Mindenhol vérzett meg zúzódott. Deénnagyonkeményfaszagyerekvagyok! Ez a lényeg.
Szóval ma megmutattam a kerékpározás 1-2 apróbb mesterfogását a kölköknek, csak, hogy tudják mi a pálya...
Néztük az olimpiát neten.
Fasza volt.
Nagyon élveztük, a fehér szoba falára vetített széles vásznat.
Jó volt, na.
Mostanában olvasok ezekről a milliós elismerésekről.
Elsőre azt gondoltam, hogy mennyire jól van ez, és mennyire megérdemlik. Megérdemlik, igaz, de nincs jól ez így.
Megint az élsport visz mindent. A tömegsport meg béka segge alatt.
Arra gondoltam, hogy
nekem például a legjobban úgy lehet eladni bármit, ha egy számomra ismerős sportoló reklámozza. Egyrészt szimpatikus bagázs, másrészről, mivel tömegsportolok, ezért sok biszbaszra van (van?) szükségem.
Nomármost.
Ha menne a pénz a tömegsportba, akkor egyre többeknek lenne szüksége biszbaszokra, és nem gyógyszerre menne el a della. Egyre nőne a reklámértéke a sportolóknak (akik bizbaszokat, vagy bármit reklámoznak), egyre több normális reklámszerződést tudnának kötni a piacon (nem csak a nyertesek, hanem azok is akik, 'csak'!!! pl. példátlan sportszerűségükkel tűnnek ki). (Az amerikai nyertesek alig kapnak a magyarokhoz képest.) Szóval a tömegsportba öntött pénz hatványozottan megtérül, míg 1-2 sikeres sportoló ajnározása csak nekik jó bót. (Mondom, nem tőlük sajnálom, megérdemelték, csak az összkép, ugye...)
Ma, ahogy futottam a rekettyésben, a világvégén, ahol tényleg nem jár senki, megint friss, ropogós szalagokba botlottam. Felment a pumpám és elkezdtem szedni, de annyi volt, hogy még vissza kell menjek. És tényleg volt mostanában egy kis buli erre.
Most fel is hívtam a szervezőket. Azt mondta az ember, hogy azokat még egy sokkal régebbi túrára, vagy versenyre rakta ki valaki.
No.
Ha én egy erdészeti-, természtvédelmi-, erdeiútvédelmi-, vadászati nemtudomkivagyok, akkor kúúúrvára nem érdekel ki tett ki szalagot. Csak az érdekel, hogy hetek, hónapok óta lengenek ezek a szarok a fákon. És ha rajtam múlik, akkor egy tőlem függő engedélykérelmet biztos, hogy nem adok ki, az tuti. Senkinek. Nem érdekel ki tette ki és leszedi-e maga után a szalagot. Mondtam a csókának, hogy elég furcsa gondolatmenet mentén hagyta meg azokat a szalagokat. Nem volt erre válasza. Vajon miért?
Ma leszedtem párat, de holnap megyek vissza aratni. Rengeteg van. Egy felújított jelzésen!!! Hogy minek egy TT-re szalag, az monnyuk más kérdés, ne nejünk bele, de hagyjuk?
Szedjék le!
Zajlik itt is, mondom!
Az állatok meg nem félnek erre, ez csoda!
És nyírják az erdei ösvényeket.
Komolyan!
Géppel nyírt csapásokon megyek.
Nem egyen!
Beszarás!
2012. augusztus 11., szombat
B1
Megvolt ma hajnalban végre az első balatoni kör!
Ez.
Szintet vadászni kell, de ne legyek telhetetlen, no!
Ami baromi furcsa: Rengeteg a vad és egyáltalán nem félnek. Volt olyan őz, ami csak fél vállról visszanézett, de nem futott el.
Róka, nyest, őz, szarvas, vaddisznó. Ez volt a mai termés. Mellettem a bozót szinte folyamatosan zsezsgett.
Tegnap családi túranap volt.
Egy futva is jól elérhető, gyönyörű völgyben voltunk, gyerekekkel tökéletes hely.
Nagy varázsa az itteni létnek, hogy a Balaton sokszor be-be villan egy-egy dombtetőről. Ma hajnalban a Tihanyi Apátságra láttam rá. Khm.. Nemrossz...
A bal lábam sem fájt, de azért egyelőre maradok a maihoz hasonló lötyögésnél. Egyelőre az 1ó elég, ha működik minden, akkor majd forszírozom jobban.
Ez.
Szintet vadászni kell, de ne legyek telhetetlen, no!
Ami baromi furcsa: Rengeteg a vad és egyáltalán nem félnek. Volt olyan őz, ami csak fél vállról visszanézett, de nem futott el.
Róka, nyest, őz, szarvas, vaddisznó. Ez volt a mai termés. Mellettem a bozót szinte folyamatosan zsezsgett.
Tegnap családi túranap volt.
Egy futva is jól elérhető, gyönyörű völgyben voltunk, gyerekekkel tökéletes hely.
Nagy varázsa az itteni létnek, hogy a Balaton sokszor be-be villan egy-egy dombtetőről. Ma hajnalban a Tihanyi Apátságra láttam rá. Khm.. Nemrossz...
A bal lábam sem fájt, de azért egyelőre maradok a maihoz hasonló lötyögésnél. Egyelőre az 1ó elég, ha működik minden, akkor majd forszírozom jobban.
2012. augusztus 6., hétfő
Bele kell csapni!
Amennyire nem megy az írás, annyira nem megy a futás sem.
Mindkettőt csak halogatom, de nem lesz ez így jó.
Az elmúlt 1,5 hónapot esélyem sincs részletesen leírni bár a Lavaredo-ról elkezdtem egy beszámolót, de eluntam. Nem lesz. Majd leírom akkor és úgy, ahogy előjön.
Annyi talán fontos, hogy végül csak-csak végére jár a lehurcolkodásunk, így a pilisi, budai ösvényeket fájó szívvel, de el kell hagyjam. Balatoni ösvények még nincsenek, bár múlt héten a kicsikkel már bejártunk egy 10 kilis laza körnek mondható szakaszt. Túl sok szint nincs errefelé, de az erdő erre is csodálatos.
Ami nagy különbség:
Nem kell hozzá autóba ülni!!!!
Mivel a kölkök gyalog járnak majd suliba, így reggel kicsit szabadabban mehetek futni!
Sajnos ez a nyár nagyon szar futásügyileg.
Május 2690m/99 kili
Június 10620m/266 kili (ebből Lavaredo 5700m/120kili)
Július 3500m/86 kili
Khm....
Ehhez még jön egy Budapest Terep Kupa feladás is. 8 kili után gyorsan visszafordultam mert az achillesem nagyon nem akarta azt, amit én fejben nagyon...
Szóval bele kell csapni, fel kell venni a fonalat, ez van.
A derekam a nagy költözködés ellenére sem fáj.
Az achillesem meggyógyult.
Ion-, vitamin- meg egyéb raktárak feltöltve, tehát irány a kilövőállás!
Mindkettőt csak halogatom, de nem lesz ez így jó.
Az elmúlt 1,5 hónapot esélyem sincs részletesen leírni bár a Lavaredo-ról elkezdtem egy beszámolót, de eluntam. Nem lesz. Majd leírom akkor és úgy, ahogy előjön.
Annyi talán fontos, hogy végül csak-csak végére jár a lehurcolkodásunk, így a pilisi, budai ösvényeket fájó szívvel, de el kell hagyjam. Balatoni ösvények még nincsenek, bár múlt héten a kicsikkel már bejártunk egy 10 kilis laza körnek mondható szakaszt. Túl sok szint nincs errefelé, de az erdő erre is csodálatos.
Ami nagy különbség:
Nem kell hozzá autóba ülni!!!!
Mivel a kölkök gyalog járnak majd suliba, így reggel kicsit szabadabban mehetek futni!
Sajnos ez a nyár nagyon szar futásügyileg.
Május 2690m/99 kili
Június 10620m/266 kili (ebből Lavaredo 5700m/120kili)
Július 3500m/86 kili
Khm....
Ehhez még jön egy Budapest Terep Kupa feladás is. 8 kili után gyorsan visszafordultam mert az achillesem nagyon nem akarta azt, amit én fejben nagyon...
Szóval bele kell csapni, fel kell venni a fonalat, ez van.
A derekam a nagy költözködés ellenére sem fáj.
Az achillesem meggyógyult.
Ion-, vitamin- meg egyéb raktárak feltöltve, tehát irány a kilövőállás!
2012. július 22., vasárnap
Élek én, csak
kicsit összejött, -jön minden.
Főleg a költözés az oka.
Talán.
A fejemben már írom a beszámolókat, van mikről.
Hamarosan jövök!
Főleg a költözés az oka.
Talán.
A fejemben már írom a beszámolókat, van mikről.
Hamarosan jövök!
2012. június 18., hétfő
Még mindig
futok.
Nemhiszemel!!!
A múlt két hétben 10 napot tudtam edzeni és egyre jobban. Na!
Az első héten csak a szokásos 10 kilis alapkörön, aztán múlt héten már kicsit bátrabban. Bicaj is volt.
Hétvégén meg egy gerecsei 33 kilis kör.
A lényeg az, hogy ugyan nem vagyok erős és elfáradok mint a fene, de van erőm, nincs meghalás, nincs KO.
Bírok úgy futni, hogy izomlázam legyen, bírom még tovább nyomni a jóleső határon túl, tehát valami azért elindult.
Vége a tanévnek is, így talán egy kicsit kevesebb rohanásban lesz részem, de azért nem fogok tétlenül pihengetni mostanában sem, az biztos.
Mivel a Lavaredo nevezésem senkinek sem kellett, ingyé sem, így megértve a sors szavát elindulok jövő hét végén.
Nem, nem hülyültem meg. Teljesen nem.
Szépen kinyomtattam az útvonal térképét és tanulmányoztam egy keveset.
16-33-48-67-78-98-105-110 km-nél lesznek frissítőállomások.
Mindegyik megközelíthető autóval is.
Mivel már megszerveztük ezt az utat családi nyaralás részeként, így elindulunk.
Én meg a versenyen.
Este 10:00-kor, pénteken.
Ha 8 - azaz nyolc - óra alatt elérek a 48. km-nél lévő pontra, akkor pont napfelkelte környékén láthatom a Három Nővért, ami azért nem rossz és nekem épp elég is lenne.
A szintidő idáig 10 óra, tehát nagyon megszakadni nem kell.
Autóval eljön ide a család, aztán ha nagyon lóg a belem, akkor ügyesen sétálgattam egy jót éjszaka és hazamegyek aludni. Ennyi.
Ha valami csoda folytán lesz még erőm és továbbmegyek, akkor az már hab a tortán.
Remélem lesz majd olyan évem, amikor valóban felkészülten is odaállhatok a rajzhoz. Akkor meg jó lesz egy kis helyismeret.
Tehát van egy kis cél is most előttem és azon túl, hogy végre kezdek magamra találni legalább a hegyek közt tölthetek pár napot is.
Ezen a héten még mocorgok ahogy tényleg jónak és építőnek érzem, aztán jövő hét kedd-szerda táján indulás.
Nemhiszemel!!!
A múlt két hétben 10 napot tudtam edzeni és egyre jobban. Na!
Az első héten csak a szokásos 10 kilis alapkörön, aztán múlt héten már kicsit bátrabban. Bicaj is volt.
Hétvégén meg egy gerecsei 33 kilis kör.
A lényeg az, hogy ugyan nem vagyok erős és elfáradok mint a fene, de van erőm, nincs meghalás, nincs KO.
Bírok úgy futni, hogy izomlázam legyen, bírom még tovább nyomni a jóleső határon túl, tehát valami azért elindult.
Vége a tanévnek is, így talán egy kicsit kevesebb rohanásban lesz részem, de azért nem fogok tétlenül pihengetni mostanában sem, az biztos.
Mivel a Lavaredo nevezésem senkinek sem kellett, ingyé sem, így megértve a sors szavát elindulok jövő hét végén.
Nem, nem hülyültem meg. Teljesen nem.
Szépen kinyomtattam az útvonal térképét és tanulmányoztam egy keveset.
16-33-48-67-78-98-105-110 km-nél lesznek frissítőállomások.
Mindegyik megközelíthető autóval is.
Mivel már megszerveztük ezt az utat családi nyaralás részeként, így elindulunk.
Én meg a versenyen.
Este 10:00-kor, pénteken.
Ha 8 - azaz nyolc - óra alatt elérek a 48. km-nél lévő pontra, akkor pont napfelkelte környékén láthatom a Három Nővért, ami azért nem rossz és nekem épp elég is lenne.
A szintidő idáig 10 óra, tehát nagyon megszakadni nem kell.
Autóval eljön ide a család, aztán ha nagyon lóg a belem, akkor ügyesen sétálgattam egy jót éjszaka és hazamegyek aludni. Ennyi.
Ha valami csoda folytán lesz még erőm és továbbmegyek, akkor az már hab a tortán.
Remélem lesz majd olyan évem, amikor valóban felkészülten is odaállhatok a rajzhoz. Akkor meg jó lesz egy kis helyismeret.
Tehát van egy kis cél is most előttem és azon túl, hogy végre kezdek magamra találni legalább a hegyek közt tölthetek pár napot is.
Ezen a héten még mocorgok ahogy tényleg jónak és építőnek érzem, aztán jövő hét kedd-szerda táján indulás.
2012. június 4., hétfő
Újra futok
Komolyan.
Ma, 12 nappal lerokkanásom után, újra futottam.
10 kilit, lassan, nehezen, izzadva, de futottam.
Szerdán intéztem el magam és vasárnapig gyakorlatilag egyfolytában aludtam. Kicsit ki voltam merülve.
Eccerűen a szervezetem keresett magának vmit, amivel ezt az őrültet ki lehet pár napra iktatni. A derékfájás kézenfekvőnek tűnt, így meg is kaptam a magamét.
Szóval futok, egyelőre többet nem is kívánhatok.
Innen szép nyerni, ugye...
Ma, 12 nappal lerokkanásom után, újra futottam.
10 kilit, lassan, nehezen, izzadva, de futottam.
Szerdán intéztem el magam és vasárnapig gyakorlatilag egyfolytában aludtam. Kicsit ki voltam merülve.
Eccerűen a szervezetem keresett magának vmit, amivel ezt az őrültet ki lehet pár napra iktatni. A derékfájás kézenfekvőnek tűnt, így meg is kaptam a magamét.
Szóval futok, egyelőre többet nem is kívánhatok.
Innen szép nyerni, ugye...
2012. május 24., csütörtök
Kétheti vegyes
Sok minden történt, nem is tudom hol kezdjem?!
T100 napján fiammal futottam. Élete első félmaratoni terep távját nyomta.
Bevállalta a kölök és meg is csinálta!
Pedig nem volt egy egyszerű nap, ezt sokan bizonyíthatják. Meleg volt a javából.
A Piliscsabai Negyvenesek rövidebb távjait már teljesítettük a korábbi években, de most a 20-as került sorra.
Nem ragozom.
Nincs is csodálatosabb érzés, mint amikor az ember a kölkével futhat a napfényes, tavaszi erdőben!!!
Asszem nekem is épp elég volt ez a táv.
Edzőkörnek sem lenne rossz, de gyanítom, hogy már nem lesz túl sok időm koptatni az itteni ösvényeket...
Aztán következett egy horrorisztikus hét. Hajnaltól estig lótásfutás.
A későbbi nyugodt életért most hatványozott pörgéssel kell előre fizetni. Nem esik jól és nem is bírom...
Összesen egy szombat hajnali futásra tellett. Szombat, vasárnap még ráhúztam egy kicsit a munkára, nehogy pihenjek má' egy kicsit.
Közben megjött a második vérvétel eredménye is miszerint a vasam helyrejött.
:)))
Persze...
Viszont a terheléses vércukor mérés eredménye nem lett túl fényes. Nehezen szívódik fel bennem a cukor és a második órában viszont a túlzott inzulintermelés hatására a vércukrom a minimál alá zuhan. Vigyázni kell, mert ebből később bármi is lehet. Mondják a szakik.
Szóval: Nó sok zukker!
Az az igazság, hogy amíg nem futottam, akkor egy teljesen normális embernek éreztem magam.
Most egyre betegebb vagyok - vagy legalábbis annak érzem magam.
Próbálok annyi mindenre figyelni, hogy az már túlzás. Ne egyek tejterméket, ne egyek cukrosat, se sok húst, se sok gyümölcsöt, ne igyak édeset...
Legeljek? Basszameg!
Az ezen való rágódás meg akkor se tenne jót, ha amúgy rendben lennék.
De nem vagyok.
Van nap, hogy azt érzem, hogy max a lélegzéshez van energiám, de arra is csak úgy, hogy kicsit kinyitom a szám és azon hagyom, hogy a levegő magától áramoljon.
Komolyan.
Futástól, mint mozgásformáról nagyon messze vagyok, nemhogy edzéstől...
Azért arra gondoltam, hogy most hét végén, ha már mindent kifizettünk, legalább kimegyünk Emővel Annecy-be egy kis alpesi levegő szívására, miegyébre. Csütörtöktől hétfői annyi minden történhet?! Hátha ragad rám valami ott kint.
Egész beleéltem magam.
Amikor futók - értsd: aktív futók - közelében vagyok, olyan könnyűnek tetszik ez a futósdi. Aztán amikor belekezdek, akkor az első 100 m után rájövök, hogy kevés vagyok ehhez.
Jól el is rendeztük a dolgainkat, de tegnap egy rossz mozdulattal megpecsételődött a sorsom.
Estére már csak feküdni bírtam, azt is kínok közepette.
Már csak röhögök az egészen.
Ilyen még úgy sem volt. Egyszerre erőtlenség, gyengeség és derékfájás, teljes mozdulatlanság.
Mindig van lejjebb :)!
Szóval redukálódtak a célok.
Egyelőre kiegyeznék azzal, hogy normálisan eljutok a wc-ig.
Vagy a zuhanyzás luxusa sem jönne rosszul, de az egyelőre nagyon távolinak tűnik.
Lassan veszélybe kerül a jövő évi UTMB is mert nem lesznek meg a pontjaim. Beszarás, ezt nem gondoltam volna...
T100 napján fiammal futottam. Élete első félmaratoni terep távját nyomta.
Bevállalta a kölök és meg is csinálta!
Pedig nem volt egy egyszerű nap, ezt sokan bizonyíthatják. Meleg volt a javából.
A Piliscsabai Negyvenesek rövidebb távjait már teljesítettük a korábbi években, de most a 20-as került sorra.
Nem ragozom.
Nincs is csodálatosabb érzés, mint amikor az ember a kölkével futhat a napfényes, tavaszi erdőben!!!
Asszem nekem is épp elég volt ez a táv.
Edzőkörnek sem lenne rossz, de gyanítom, hogy már nem lesz túl sok időm koptatni az itteni ösvényeket...
Aztán következett egy horrorisztikus hét. Hajnaltól estig lótásfutás.
A későbbi nyugodt életért most hatványozott pörgéssel kell előre fizetni. Nem esik jól és nem is bírom...
Összesen egy szombat hajnali futásra tellett. Szombat, vasárnap még ráhúztam egy kicsit a munkára, nehogy pihenjek má' egy kicsit.
Közben megjött a második vérvétel eredménye is miszerint a vasam helyrejött.
:)))
Persze...
Viszont a terheléses vércukor mérés eredménye nem lett túl fényes. Nehezen szívódik fel bennem a cukor és a második órában viszont a túlzott inzulintermelés hatására a vércukrom a minimál alá zuhan. Vigyázni kell, mert ebből később bármi is lehet. Mondják a szakik.
Szóval: Nó sok zukker!
Az az igazság, hogy amíg nem futottam, akkor egy teljesen normális embernek éreztem magam.
Most egyre betegebb vagyok - vagy legalábbis annak érzem magam.
Próbálok annyi mindenre figyelni, hogy az már túlzás. Ne egyek tejterméket, ne egyek cukrosat, se sok húst, se sok gyümölcsöt, ne igyak édeset...
Legeljek? Basszameg!
Az ezen való rágódás meg akkor se tenne jót, ha amúgy rendben lennék.
De nem vagyok.
Van nap, hogy azt érzem, hogy max a lélegzéshez van energiám, de arra is csak úgy, hogy kicsit kinyitom a szám és azon hagyom, hogy a levegő magától áramoljon.
Komolyan.
Futástól, mint mozgásformáról nagyon messze vagyok, nemhogy edzéstől...
Azért arra gondoltam, hogy most hét végén, ha már mindent kifizettünk, legalább kimegyünk Emővel Annecy-be egy kis alpesi levegő szívására, miegyébre. Csütörtöktől hétfői annyi minden történhet?! Hátha ragad rám valami ott kint.
Egész beleéltem magam.
Amikor futók - értsd: aktív futók - közelében vagyok, olyan könnyűnek tetszik ez a futósdi. Aztán amikor belekezdek, akkor az első 100 m után rájövök, hogy kevés vagyok ehhez.
Jól el is rendeztük a dolgainkat, de tegnap egy rossz mozdulattal megpecsételődött a sorsom.
Estére már csak feküdni bírtam, azt is kínok közepette.
Már csak röhögök az egészen.
Ilyen még úgy sem volt. Egyszerre erőtlenség, gyengeség és derékfájás, teljes mozdulatlanság.
Mindig van lejjebb :)!
Szóval redukálódtak a célok.
Egyelőre kiegyeznék azzal, hogy normálisan eljutok a wc-ig.
Vagy a zuhanyzás luxusa sem jönne rosszul, de az egyelőre nagyon távolinak tűnik.
Lassan veszélybe kerül a jövő évi UTMB is mert nem lesznek meg a pontjaim. Beszarás, ezt nem gondoltam volna...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)