Az persze teljesen egyértelmű, hogy mivel ma reggel már a 6 (azaz hat) km-es futásomba is bőven bele kellett sétálnom, rögtön elutaltam a pénzt a jövő hét végi 55km-es derbire...
Nem akartam 90 kilire nevezni, mert az azért nagyképűség lett volna, de miután mostanában már majdnem futok heti 55 km-t ez azért jár nekem...
Az az igazság, hogy ezer éve vágytam rá, hogy a szülinapomon szívathassam magam valahol. Hátneszeneked!!!!
A blog faszán nem íródik, vagyis nagyon. Annyira, hogy soha ennyire nem íródott még!
Amikor még megboldogult tervező koromban ültem naphosszat a gép előtt és próbáltam úgy tenni, mintha használnám valamire a nyakamon lévő elcsontosodott bogyót, ez megakadályozott abban, hogy ilyen blogírásos ákombákomokon törjem a törni valót.
Most, hogy fűnyírás, metszés, ásás, permetezés egyéb hasonlók alatt gyakorlatilag parttalanul polemizálok magamban, a blog folyamatosan íródik bennem. Oly annyira, hogy túlíródik, így nincs mit bepötyögni...
El nem tudom képzelni, hogy elég legyen az idő arra, hogy végiggondoljam a sok-sok végiggondolni valót.
Az megvan azért, hogy az emberek menekülnek az egyedüllét elől?!
Minimum zene kell, hogy szóljon, vagy vmi okostelefon, vagy morningsó, vagy háttérbenatévé, vagy bármi, csak ne kelljen egyedül lenni, magunkkal, a gondolatainkkal.
Én nagyon jól elvagyok, oly annyira, hogy nincs az az idő ami elég lenne magammal.
Beteg...
OK. Tényleg lehet, hogy nem 100, de hát monnyuk ez kinek árt?
Egy ultrán azért saját magam közelsége legalább nem jelent újdonságot...
Ismételten sikerült neménvagyok önmagam leleplezése.
Úgy történ, hogy van egy tag, akivel kerülgetjük egymást itt faluhelyen. Szinte valószínűtlen, hogy mennyire elkerüljük egymást, pedig Veszprém nem egy megapolisz... Straván láttam, hogy 1,5 év alatt még véletlenül sem akadtunk össze, pedig...
Szóval most volt egy személyes találkozó.
Gyakorlatilag én beszéltem végig, szerintem szerencsétlen két összefüggő mondatra nem volt ideje. Pedig én ölég hallgatag embernek tartom magam.
Azt vettem észre, hogy azért beszélek, mert, ha beszélek, akkor a másik nem beszél és ha nem beszél, akkor nincs veszélye annak, hogy nem hallom. A süketek taktikája. Nem tudatos, de azért érdekes volt megint szembesülni vele...
Meg azzal is szembesültem, hogy a 10 éves terepfutó múltammal gyakorlatilag őskövület vagyok. Versenyek, versenyzők, nagyöregek, emblematikus eksönkök tekintetében olyannak érzem magam, mint valami ódon, poros, mamutszagú lexikon...
Most magyarázzam valakinek, hogy Terep100, Kilian, Marco Olmo, Anton Krupicka, P85 rajt a HÉV megállóból, Mátrabérc tt, Börzsöny éjszakai (éééérted???? börzsönyéjszakai!!!), sötét lovag(ok), index terepfutás fórum?????
Nem érti, persze én meg a belemet is kibeszélhetem...
Úristendeöregvagyok.
Azért, hogy a sportszakmai szempontok is érvényesüljenek!
Azt konstatáltam, hogy napi 8 óra fizikai munka mellett a futás OK.
Azt konstatáltam, hogy napi 10 óra fizikai munka mellett nem olyan OK, de megoldható.
Azt konstatáltam, hogy napi 12 óra fizikai munka mellett olyannyira nem OK és énáltalam, csak nagyon ritkán megoldható.
Azt konstatáltam, hogy napi 14 óra fizikai munka mellett már csak a lelkiismeret furdalás marad.
Szóval jó tanulság, hogy legközelebb NE tartogassam magam tavaszra! IGEN, novembertől márciusig nyomni kell, hogy aztán a morzsákon eléldegélhessek, mert hiába vigyázok magamra télen, ez nem ad több erőt a tavaszi őrületkor.
Laza vagyok és nyújtok, meg jógázom, csak épp futni nincs már erőm/időm...
Viszont ami igazán nagy újság!
Nagy!
Tényleg!!!!
Hála kopasz haveromnak végre lecserélhetem 1700km-t futott Hokam-at!
Elsemhiszem...
Monnyuk pénzem nem lenne rá, de kis hátszéllel még ez is megtörténik velem.
Örökhála!
Épp kérdezte vki, hogy hova megyek idén versenyezni.
Nem akartam neki részletezni, hogy amíg egy cipőre valót nem tudok összegyűjteni, eddig talán nem kéne nevezéseken töprengeni...
Annyira nem vág földhöz a dolog, mert én választottam ezt az utat, csak szokni kell.
Ebben meg asszem jó vagyok :) !!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése