Mottó +

"Fogadd el a sorsod - mondta - Lelj örömöt abban, ami fájdalmat okoz. Fordulj meg és szaladj teljes szíveddel afelé, amitől menekültél. Csak akkor múlod felül a csapást, ha eggyé válsz vele."

 (Salman Rushdie - A Mór utolsó sóhaja)

No, kérem, hát így :))) ...

Mielőtt túl bizakodó lenne a hangulat, sietve elrontanám.
Megint.
Február:

Rögtön a hó elején benyaltam egy takonykórt, ami - mondhatnám - már menetrend szerinti, így február elején, közepén. Csakhogy eddig azzal érveltem magamnak, magam előtt, hogy jól lemerítettem az aksikat ezért dőltem ki. Nos, idén erről szó sem lehet :))...
Ezért volt talán kicsit hosszabb és mélyebb a dolog?!?
Aztán mire felvettem volna a fonalat, addigra tél is lett. Ez magában nem lenne gond, de az addigi egész javuló tendenciát mutató vánszorgásom ismét fájdalmas fordulatot vett... A csúszkálás és havas taposás nagyon nem ízlett a bal oldalamnak.
Pedig tényleg volt pár alkalom, amikor már majdnem elbíztam magam! Szinte szabadkoznom kell magam előtt, hogy jól esett, semmi extra nem történt.
Mouvescount-ban követni próbálom az eseményeket, így azt találtam ki, hogy következetesen rögzítem a futás Fílinget. Ötös skála áll rendelkezésemre, ezeket így osztottam be:
1. KO.
2. Komolyabb megingás, vagy fájdalom.
3. Kis fájdalom, kis megingás, de alapvetőleg vállalható.
4. Nem fáj semmi, nincs eléhezés, frankón megy, energiaszint, erő OK.
5. Perfekt.
Februárban volt három db 4-es futásom!!! No, azért ez már valami! Neeem?
Kis pénz, kis foci...
A hihetetlen szenvedős január után már a pulzusom is kezd helyreállni, ami azért ennyire szerény futásmennyiség után egész biztatónak tűnik.
Próbálom magam nyugtatni, hogy a tavalyi évkezdet 406+245=651km-e után, az idei 217+160=377km ugyan csekély, viszont így nem lőttem el a puskaport rögtön az idény elején. Csak aztán bejöjjön a számításom és végre április-májusra tényleg kamatosan visszaszerezzem ezeket az elvesztegetett időket/kiliket...
Nem mondom, hogy nem vagyok elkenődve és nem legyint meg a kétségbeesés szele, de annyira makacs vagyok, hogy minél mélyebbre ásom magam, annál nagyobb akarással próbálok kievickélni a gödörből.
Az első két hónapban viszont 36ó-nyi jóga+nyújtás sikeredett, amibe bele sem számolom a futások utáni min. 30p-es nyújtásokat! Szóval azért nem mondhatom, hogy csak ülök és várom az égi mannát. Ennek hatását azért érzem is, mert bár a bal oldalam változó intenzitással/módon/hellyel fájdogál, de a lépéseimen érzem a javulást. Ha megy, akkor tényleg jó. Csek ezekből kellene több.
Remélem ha lefut az olvadás és kissé a tavaszba hajlunk tán én is feltámadok.
Tán...
Tám. Tám-tá-rám...