Majnemvége

No, egyelőre nem nekem.
Csak az évnek.

A keddi előzúzmarázás után szerda, csütörtök sajnos kimaradt, bármennyire is csábító volt a télies környezet.
Pénteken még épp sikerült elcsípni a legfehérebb pompát.
Nem terveztem előre, csak úgy vitt a lábam. Minden kanyarnál rábíztam magam. Lefutottam Füredre, majd az összes bucka érintésével haza.
Szombaton aztán addig addig szerveztük a családi kirándulást, míg az utolsó pillanatban indultam Bakonybélbe.
Egyedül...
A fehérségnek lőttek, de szerencsém is volt, mert a Hárskút utáni lezárt út így gépjárművel is járhatónak bizonyult.
Du. egykor indultam. Napsütésben és nagy-nagy jókedvvel.
Az volt a terv, hogy kipróbálom milyen az aszfalton felfutni a Kőris-hegy tetejéig. Részleteiben ismerem ezt az utat, de egyben még nem tettem meg. Persze lent még száraz volt, aztán Kisszépalmapuszta után kezdett 'havasodni'. Ez nem volt igazi hó, csak a mérhetetlen mennyiségű zúzmara hullott le a fákról. Mivel a Bondi-m volt rajtam, igyekeztem kevésbé csúszós részekre navigálni magam.
Hja, míg el nem felejtem!
Pár eléhezős próbálkozás után most tudományosfantasztikusan frissítést terveztem.
Kis szójatejbe raktam tápióka- és datolyaszirupot. Összesen majdnem 1dl lett az ellátmány. Ehhez fél liter vizet is vittem, hogy legyen mivel leöblíteni. Kb. 40-50 percenként megálltam és kortyolgattam a mannát. Nem is volt gondom, legalábbis energetikailag nem.
Szóval a fehér foltokat kerülgetve felértem a Kőris-hegyre. Innen a már ismert P- jelzésen, majd az eddig nem járt boroszlán tanösvényen ereszkedtem le. Huhhh, ez nemvolt semmi. Az eleje egy baromi meredek, köves és full saras ereszkedés volt. Bondi-ban... Ezt a szakaszt jól megjegyeztem, mert itt jó kis mászási lehetőség adódik felfelé. A Bakonyban nincs túl sok ilyen sztem. Az Öreg-Szarvad-árokban battyogtam lefelé és próbáltam jól megjegyezni az utat, mert jelzés szinte egyáltalán nem volt. Mire elértem a Z+ -et már elég hűvös lett az árnyékos, szűk völgyben, pedig csak három óra volt... Itt kicsit elbizonytalanodtam, hogy megszívassam-e magam egy Odvaskő-barlang mászással, de végül is ezért jöttem, vagy mi. A lépcsőkön még magamba töltöttem a táp utolsó kortyát, majd nézelődés nélkül balos vettem a P- -on. Itt némi fakitermelésbe botlottam, de a fagyott talaj miatt megmenekültem a komolyabb dagonyázástól. A műútra kiérve rögtön fordultam is vissza, hogy a Bakonybéli-Szarvad-árokban már egyszer megfutott Z+ segítségével térjek vissza az autóhoz. Ez pont a legjobb fajta emelkedő. Óvatosan, szinte észrevehetetlenül kezdődik, majd szépen fokozatosan lesz egyre meredekebb. A végébe majdnem belegyalogoltam, de végül kifutottam becsülettel. Kellett is, mert lent baromira fáztam, de ezzel a nyeregben már nem volt gond. A lejövettel annál inkább, mert a sűrű, fagyott avar nem volt épp futóbarát. A dózerra kiérve aztán kaptam megint egy adag fakitermelői ajándékot.
Az egyik kanyarban van egy gyönyörű, majdnem szoliter gyertyán, amit ősszel kétszer is lefotóztam. No, most 3m magas fahegy állt az út mellet, így télies képet nem tudtam készíteni... Egyébként is elég szürkeség volt már és a GoPro-val ilyenkor nem a legszerencsésebb a fotózás.

Összességében jó volt és későbbi referenciakörnek el is tettem. Még 800m szintet is sikerült összeszedni vele.
2:48 lett 135AVG-vel.

Tegnap aztán már csak egy levezető egyórás mocorgásra mentem, sajnos megint szürke, barátságtalan ködmasszában.

Megint jó kis hetet zártam, bár két nap kimaradt, de ezen kár idegeskedni, mert nem rajtam múlt. A feladatul kitűzött 9-10 órás hetek egyre gyakrabban sikerülnek, ezt végre sikerként könyvelhetem el. Ráadásul igazán nagy kedvvel megyek, még a kevésbé barátságos napokon is.

Szegény Bondi-mat a bakonyi szeánsz után teljesen renoválnom kell. A talpa úgy néz ki, mintha egy pitbull szájából szabadítottam volna meg, némi ragasztással azért még megpróbálom rendbe szedni.

A Montrail-es cipőbetörés eredményeként a vádlimban és az alsó lábszáraimban olyan izomláz lett, mintha most kezdtem volna a futást. Járni is nehezemre esik. Tegnap még a puha Stinson-ban is csak inkább tipegtem.
Azt megfigyeltem, hogy szinte csak az első talppárnáimat terhelem, tényleg olyan mintha lábujjhegyen futnék.

Ezt az ünnepi hetet nem szeretném kihagyni, de azért a sok csúszkálásban megkínzott derekamnak és a sajgó alsó lábszáramnak megszavazok 1-2 nap pihit.