Volt valami ilyen című sztori asszem.
Mindegy.
Ez most az enyém.
Szóval tegnap esőben indultam neki, de amikor kiszálltam az autóból épp elállt. Amikor majd 2ó múlva visszaérkeztem épp eleredt.
Megúsztam.
Ma nem.
Ma nem lehetett.
Köd volt és közben szitált, meg csöpögött, meg esett.
Majd írok a szisztemről is egy külön kis posztot, mert megérdemli(k).
Ez volt rajtam tegnap először és olyan jó, hogy nagyon.
Ez meg felül és nem először, de most végre a legjobbkor vettem fel.
Tehát a szél és eső tehet egy szívességet...
Halkan, csendesen esett az eső, finoman cuppogott a talpam alatt az avar meg a sár és ez maga volt a tökély.
Tegnap magától szövődött egy nagyon kellemes karika. Még egy kis szint is van benne a lehetőségekhez képest.
Ma csak a Király-kút felé futottam volna, de nem volt szívem nem lemenni. Olyan sejtelmes volt az erdő, hogy végül lekocogtam és ittam egy jót a forrásból. Talán számolnom kéne hanyadszor érintettem ezt a helyet, de érzésre már haza járok ide.
Jövő héten elmegyek a Budai-hg-be, mert rég járt hazai ösvényeimet verseny érinti. Nem lehetett kihagyni.
Holnap úgyis Pestre kell menjek, így megpróbálok majd egy laza bejárást is rittyenteni.
November, meg rain ide, vagy oda élvezem a futást és végre időm és energiám is van hozzá.
Ez olyan ritkán jön össze, hogy nem lehet kihagyni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése