"...soha nem érdemes holnapig várni, mert a bal- meg jobbsorsunk a saját kezünkben van. Senki nem állít fel a díványról és senki sem álmodik helyettünk. Álmok nélkül pedig csak droidok vagyunk." (K.B.)

2013. november 10., vasárnap

Nem fél, de él!

Megvolt.
Életem első félmaratonja.
Huhhh, most már legalább tudom, hogy miért nem csinálok ilyet...

21,1 kili és 370m szintnek volt kiírva.

Gyorsnak nem mondható nevezés és kis bemelegítés után készülődtünk a rajthoz.
Hosszú gatyók, mellények, polár felsők...
Bakker ezmi?
Én rövid gatyában és vékony hosszú felsőben.
Kicsit megnyugodtam ezért amikor pár hasonszőrűt is láttam.
8-9 fok volt, szélcsend és felhős ég.
Csúcsszuper ideális idő.

Nem mondom, hogy nem volt időtervem, mert volt időtervem.
100 perc.
Olyan volt ez a terv, hogy ha ennyi lesz, akkor überkirályfasza és nagggyon elégedett vagyok.
Amúgy is, de akkor jobban.
A bibi csak az volt, hogy én ilyet még nem futottam, így elképzelésem sem volt az erőbeosztásról. Ráadásul a szintrajz szerint a végén lesz egy nagyobb emelkedő. Pár beszélgetésfoszlányból az is kihallatszott, hogy kemény emelkedők vannak a végén.
Szóval az elején gyorsan, majd fokozó és a legvégén meg mégjobban nyomni.
No nem, nem vagyok én Balázsok :)...
Azt tudtam, hogy három pont lesz: 8,6/14,4/16,7 kiliknél.
Ehhez kell 41p/68p/80p-es részidő - ez ugye tudomáynosfantasztikus. Meg a végén egy 100-as csekk.

A rajtot a szűk járdán lőtték el.
Kicsit beszorultunk és töketlenkedtünk, de nem volt vészes.
A Bakonyi Mikulásról már ismert útvonalon haladtunk, csak most kifele Zircről, Vinye felé. Ahogy távolodtunk a várostól úgy lett egyre sarasabb a pálya.
Én azt a taktikát próbáltam tartani, hogy minél kevesebb ingadozás legyen a sebességemben (talán a pulzusomban). Ez azt eredményezte, hogy míg a körülöttem lévők pipiskedve pötsöltek egy-egy dágványnál én keresztültrappoltam mindenen. Először csak a saras részeken, majd a Cuhán is. Az első vizes bemutatómnál nagy felhördülés volt, gondolom az aszfaltosok még nem láttak ilyet a Szigeten :).
Páran kerülgettük egymást, de egészen jól széthúzódott a mezőny. Előttem 1-2, mögöttem meg kitudja, pár futó.
Nagyjából darálás volt és nem igen mertem az órámra nézni, mert 160 körül pörgött a számláló.
Az első ponthoz 43p-el érkeztem.
1 deci víz oszt uzsgyi. Itt pár tíz méteren szembe jöttek az üldözők. Voltak úgy 5-6-an. Két srác ment előttem akiket a patakátkeléseknél rendre lehagytam, aztán ők teljesen értelmetlenül tempót váltva visszaelőztek, majd beálltak elém hasonló tempóban.
Innen a széles dózeren már nem volt a sár gond, de vagy 7-8 lábmosás be volt iktatva. Ezek 3-4 lépésnyi patakátkelések voltak, max. 30cm vízmélységgel.
Kicsit cuppogtam, de egyébként nem volt gond. Talán mintha azt éreztem volna, hogy túlhűl a vádlim és mintha ez nem tetszett volna neki, de nem hagytam magam.
Az egyik patakos előzésnél a spori megjegyezte, hogy látja, hogy nem ez az első ilyen versenyem. Nem akartam elkeseríteni :).
Utána már ő is szépen beletrappolt a vízbe.
Tolni kellett. Néha egészen kellemes utazásnak éreztem és próbáltam flownyomokat felfedezni, de hazudnék, ha azt mondanám,  hogy úsztam a felhőtlen boldogságban. Nem fájt, nem nyomott, nem csípett, de nem volt komfortos. Néha olyan érzésem volt, hogy egy helyben futok. Nem akarok/tudok haladni.
A következő pont 67p-nél volt meg, tehát behoztam a lemaradásom és még egy bő perc bónuszom is kerekedett. Megint 1 dl víz zutty.
Itt kicsit köves, szlalomos, patakos egyveleg következett.
Be is fogtam pár embert akik töketlenkedtek. Egy-egy kisebb felszökés is beköszönt és kezdtem félni, hogy mikor áll utamba az a nagy kaptató. Egy enyhe emelkedésű rétet kereszteztünk és nagyon jólesett felfelé futni. A lihegések elmúltak mögülem. Egy srác jött velem. Beértünk újra az erdőbe visszakanyarodtunk Csesznek felé. Kicsit emelkedett még, de bőven futható maradt. Aztán pár perc után bele kellett gyalogoljak, mert nem láttam értelmét a felesleges erőlködésnek. A srác megelőzött, de pár lépés után már ő is sétált. Ez viszont nekem ment jobban.
A rövid meredek emelkedő végén is volt egy csekkolás, de érzésre ez nem lehetett a 16,7 kilis, pedig de. (Ezt akkor nem tudtam.) 79p. Itt megint a látóterembe került 2-3 spori, mert egy nyílt, hullámzó részre értünk fel. A szántó szélén haladtunk, változóan saras részeken.
De bakker, hol AZ emelkedő? Ez volt? Ez 50m-nél nem volt több?! - gondoltam magamban.
No sebaj. A sétálós srác leakadt a pontnál, a következő, idősebb, Szigethalmi pólós egyre közelebb került. A távolban is egy-egy felfelé sétáló alak tűnt fel. Nyam-nyam...
A szigethalmist követve jól mentünk, talán 2-3 embert fogtunk be. Bennem meg egyre jobban bizonyosságot nyert, hogy itt átvágtak, mert itt nem lesz több komoly emelkedő. A sárga sávon haladtunk és felrémlett bennem, hogy nem is oly soká jobbról bejön majd a zöld sáv.
Onnan meg már nagyon közel a falu széle!
Egy kisebb buckán tempót váltottam és állva hagytam az emberem, majd a nyakára szöktem annak az emberkének, aki már Zirc óta előttem fickándozott, úgy 100-200m-el.
Lejteni kezdett. Loholtam bele a nyakába. Tolja csak neki, hátha belefárad :)! És igen! A zöld becsatlakozásánál félreállt cipőt kötni.
Hát persze aranyom, ezt vártam!
No, innen jött az a rész, amit jó, hogy nem vett filmre senki.
Artikulálatlan és koordinálatlan sprint.
Még beértem egy embert.
Az utcán sárga szalagokat láttunk, ahogy eddig is egy-egy kérdéses részen. Emlékeztem az útvonalleírásból, hogy balra, majd jobbra tarts lesz. Balos megvolt, itt majd megszakadtam és minimum három adag fogzománccal lettem könyebb, aztán egy T elágazásnál bedobtam a jobbost. (Mint utóbb kiderült, ezt nem kellett volna...) Olyan meredek utcába érkeztünk, hogy alig hittem a szememnek. Toltam neki, de bele kellett sétálni. És még fel és még kanyar és nincs szalag. Az ember mellettem elkocogott, de ő is belegyalogolt. 5-10m-en belül voltunk. Hol a cél? Sehol szalag, a vár már ott volt mellettünk.
'Bakker én nem fordulok vissza az biztos!'
Kérdeztem, de ő sem tudta.
Talán itt?
Megálltunk, nem ez csak egy étterem. Hogy hívják a célt? Nem Erzsébet Vendégház? De! Akkor ott egy tábla. Tétován elindultunk és láttuk, hogy autók állnak arra. Gyerünk lefelé. Még 100m kellett hozzá és beértünk.
Huhhh, ez a végére nem hiányzott.
104p lett.
Asszem pulzusgörbeileg nem rossz:
Összegezve.
Nem maradt bennem sok. Talán ha tudom, hogy nincs nagy emelkedő (190m lett az össz szint), akkor... Akkor lehet, hogy jobban elfutom... Nincs talán.
A Bondiban nyomtam.
1700 kilin túl van, de imádom. A saras részeken persze nem tartott és nagyon észen kellett lenni, de ezen sem múlt semmi.
Zuhany után azt éreztem, hogy akár mennék még egy kört.
Intenzív terhelés volt, de rövid, asszem ehhez tényleg már öreg vagyok. A fiatal csikók 80-90 perc alatt nyomták.

Gratula nekik, szép munka volt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése