...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2013. április 10., szerda

Szevasztavasz!

Ma nyílt meg a tavaszi szezon, hisz végre reggel úgy tudtam elmenni futni, hogy mellé emberi körülmények is voltak.

Vasárnap óta kínlódom a gyomrommal, már épp időszerű volt, hisz hétvégén Mátrabérc.

Óráról órára változik bennem, hogy érdemes-e elindulni, de most már mindegy, a kocka el van vetve. Vagy vmi ilyesmi...

Hétfőn futottam egy tempósabbat és majdmeghaltam. Ráadásul izomlázam lett, de nem igazán értem miért... 1 órától?!
Ma egy majdnem 2ó-s kört próbáltam gyomor és erőtesztelés célzattal.
Lehangoló volt.
Nyilván... Ha nem jó a gyomrom, akkor meg mitől lenne erő ugye...

Az erdő viszont csodálatos!
Áprilisban hóvirágszőnyeg?!?
A madarak ezerrel pótolják az elmaradt csivitelésüket, az őzek megkergültek és nincs idejük/kedvük elfutni, így majd beléjük botlom.
Mindez langymeleg levegővel és napsütéssel fűszerezve.

A mátrai pálya gyalázatos lesz, ezt monnyuk gondoltam a hétvégi bakonyi mutatvány óta. Jó, nem lesz PB, bár az elmúlt két év mátrabérces szenvedéseit nem kívánom überelni...

Ahogy ma reggel beértem az erdőbe a szél elállt és olyan simogató, lágy otthonérzésem volt, hogy azt mondtam magamnak:
Nem érdekes hogyan megy, mennyire megy, el KELL menni a Mátrába, mert olyan lesz mint egy szanatóriumi séta. Kell a feltöltődés, még ha erőfeszítés is társul majd hozzá.

Nem lenne gond, ha a trail nem lenne annyira a T100 nyakán. Eccerű lenne oda menni és nem gyalogosokat kerülgetni, de ez van. Kevés normális verseny, de az egymás nyakában...

A T100 előtt mindenképpen szeretnék pár hosszabb pilisi karikát is menni, ez feltett szándékom.

A hétvégét meg hosszú edzésnek fogom fel. Szintgyűjtés és erősítés a hóban/sárban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése