...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2013. április 4., csütörtök

Kab-hegy 2x

Szerdán volt egy havas, szeles, túlélős.
Csütörtökön meg egy napos, havas, lazázós.

Aszfalton kívül futni még nem lehet.
Mozogni lehet, de futni nem.

Ezért aztán elmentem megint a Kab-hegyhez.
Két hete voltam ott, épp a nagy hófúvások után. Akkor azt hittem, hogy talán utoljára futok havas környezetben.
Tévedtem.

Hétfőn locsolkodtunk.
Kedden meg addig szöszmötöltem, míg végül nem mentem futópadra. Az az igazság, hogy már nem akarok...

Szerdán teljesen értelmezhetetlen idő volt, így kínálkozott az alkalom egy kis futásra. Próbáltam húzni az időt, de végül 14:00 körül átmentem autóval Nagyvázsony mellé és letámasztottam az autót egy bekötőútnál. Rögtön meg is állt egy autó és érdeklődött, hogy mit is ténykedek. Azt hitték én is sittet jöttem lerakni. Aztán mutattam, hogy 3/4-es futógatyában ritkán járnak az erre vetemedő emberszabásúak (nem emberek). Tök szimpatikus gazda volt, a végén be is mutatkoztunk egymásnak és jókívánságai közt neki is indultam a hegynek emelkedőnek.
Olyan ellenszél volt, hogy állni alig bírtam.
Ha már futni jöttem, meg néznek is, akkor legalább meg kellene próbálni...
Sztem 30 fokban előre dőlve futottam.
Szerencsére a sárga, kapucnis széldzsekimet vittem. Két vékony, hosszú technikai poló volt rajtam - elvégre tavasz van. Teljesen komfortosan éreztem magam, csak a combjaim égtek a 0 fokos szélviharban. Itt még nem volt hó. A hideg szellőn kívül más nem hátráltatott. Mentem ahogy tudtam, éreztem, hogy ebből nem lesz itt ma PB, de nem is ezért jöttem.
Nagyjából ez a fíling.
Nyugatról szép feketefenyők, keletről a préri, oszt km-re lehet előre látni. Olyan lelket egyengető feladat. Pláne ilyen időben.
Lassan igazán kezdett emelkedni. Ennek az volt az előnye, hogy a hegy egy kicsit árnyékolt, így normál erősségű szélviharrá szelidült a szembe szél. Egy kis szintemelkedéssel rögtön jött egy kis csapadék is. Olyan ködszitálás szerű genya víz, vagy dara... Mivel itt már fagypont alá került az amúgy sem izmos hőmérséklet, a környezet is egyre fehéredett.
Nem fáztam. Annyira nem, hogy percekig csak azon töprengtem, hogy hogy a fenébe lehet ennyire komfortérzetem. A lábam már bemelegedett, az ilyen időben egyelőre nem tesztelt, nyáron beszerzett salomon dzseki pedig a kapucnijával egyetemben profin működött. Be kell valljam, hogy élveztem a futást. Töredelmesen be kell valljam...
Itt már az aszfalt is egyre jegesedett és a lenti, igen kora tavaszi hangulat igencsak téliesre fordult.
Ezen az úton szerencsére nincs nagy forgalom, de azért az egy kicsit aggasztott, hogy ne pont abban a kanyarban szálljon majd el valaki, amelyikben épp szerencsétlenkedem.
Nem igazán tudom hogy, de nagyon gyorsan teltek a percek és egyszer csak azt vettem észre, hogy az etap végét jelző, gyönyörű fasorra kanyarodom. Már sokszor magam előtt láttam az itt naplementében, zöld búza és aranyló, sárga napraforgók között készülő filmet, de most nem ez a díszlet volt berendezve...
Végül a vadgesztenye fasornál vissza is fordultam, így pont egy kilivel le is rövidítettem a távot.
Lefelé a kilométerköveknek köszönhetően mértem a tempót is, így gyorsan eltelt a visszaút. 4:00-4:40-es ezrek mentek. Persze lejtett, meg a szél is toszogatott...
Újra visszaértem a 'tavaszba':
16,0km/200m 1:24ó - fotózással, filmezéssel együtt egész jó.

Ma következett a második felvonás.
A nap végre sütött és a hőmérő is egész 6 fokig vágtatott, de persze az erdő és mező ettől még ugyan úgy dágványos maradt.
Szóval megint aszfalt.
Tegnap ki is néztem egy, az előzőhöz majd később hozzácsatolható kis karikát. Ez a Kab-hegy megkerülése.
Ott kezdődik ahol a másik eddig véget ért. Nem végig aszfalt, de a nagy része az.
Egy perc híján ugyan akkor indultam el ma is.
A szél alig fújt és tényleg sütött a nap. Nem sokáig monnyuk, de az elején tényleg. Így egy réteggel kevesebb volt rajtam.
A bevezető emelkedőn még nem volt nagy melegem, de aztán megint komfort zónába kerültem. Kis szintemelkedéssel az erdőbe érvén megint full téli kép fogadott.
Nem egy áprilisi pikcsör...
Szépen, finoman hullámzott az út, egy kicsit inkább lejteve. Ahogy kanyarodtam a hegy déli oldalára, a körülmények úgy váltottak tavaszira. 5-6 kili után egész más környzetben haladtam.
Mintha napok múlva készült volna ez a kép, pedig csak percek teltek el... Tudtam, hogy valahol egy jobbost kell majd vennem, és arra is emlékeztem, hogy az útvonal legmélyebben fekvő pontján találom majd az elágazást. Ennek ellenére több mint egy kilivel túlfutottam. Láttam, hogy egy széles murvás út becsatlakozik, de azért még tettem egy továbbfutási próbát. Emelkedett és rossz irányba is fordult, így egy gyors hátra arc mellett döntöttem.
A helyes útnak tűnő dózer is emelkedett persze. Nagyon jó érzés volt felfelé futni. Az aszfaltos lejtő, gyors és üt is...
Rögtön egy szarvas csorádba akadtam, aztán vaddisznókba egy nagy irtáson, ezeket le is filmeztem. Pár kisebb is átfutott előttem 8-10m-re. Láttam, hogy az egyik lemarad a társaságtól. Nagyon lassan mozgott, azt hittem ,hogy nem vett észre. Én nem akartam a nagyok és közte átmenni, így vártam. Lassan kászálódott csak ki a susnyából és nagyon lassan ment át az úton. Meg is botlott, teljesen olyan volt, mint aki be van rúgva. Szerencsétlen nagyon rosszul nézett ki. A fejét csak lógatta és alig vánszorgott. Az út túloldalára nem is bírt felkapaszkodni, pedig nem volt több 50 cm-nél a padka. Összeesett szerencsétlen. Remélem, csak a kimerültségtől. Gyorsan továbbfutottam, hogy legalább én ne stresszeljem szegényt...

Kicsit még emelkedett az út, fordultam észak felé és rögtön tél lett.
Csak a két keréknyom látszott a friss havas úton.
Tiszta tél.
Itt aztán gondolataimba merülve daráltam egy darabig, az amúgy szép, fehér erdőben.Mire aggódni kezdhettem volna, hogy megint vhol túlfutottam, már el is érkeztem a várt elágazáshoz.
Innen megint aszfalt.
Kicsit hullámzó, kicsit emelkedő, kicsit téli...
De inkább ez, mint az amúgy megejtően szép erdei ösvények:
Innen aztán gyorsan a tavaszt idéző, már ismert aszfaltos szakaszhoz érkeztem. Csak csorgás lefelé, vissza az autóhoz.
Átöltözés, nyújtás, majd irány haza.
19,5km/240m 1:51ó - sok fotózással és filmes ökörködéssel ez is elmegy...

Szép volt.
Mindkettő kicsit téli, kicsit tavaszi.
Holnap megint zuhogó eső, meg hideg...
Azt kéne írnom, hogy elegem van, mert az is van, de mindkettőt nagyon élveztem.
Majd jön a tavasz is, ha úgy érzi...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése