"...soha nem érdemes holnapig várni, mert a bal- meg jobbsorsunk a saját kezünkben van. Senki nem állít fel a díványról és senki sem álmodik helyettünk. Álmok nélkül pedig csak droidok vagyunk." (K.B.)

2013. március 31., vasárnap

Március

Ez volt a hónap számokban:

17 alkalomból:
szint: 7200m
táv:330,7 km
idő: 32,36ó

Egyébként meg soha nem futottam még ennyit egy hónapban...
Többször eszembe jutott egyik neves terepfutónk megjegyzése, miszerint 100 kilis versenyt nem lehet megcsinálni 100-as hetekkel.
Ennyiből még én sem próbáltam monnyuk, de lehet, hogy megteszem :)!

Érzésre meg egyszerűen jó volt.

Ha kellett pihentem, ha kellett futópadoztam, ha nem volt alkalmas a terep inkább aszfalton kocorásztam...
Nem bántam meg. Legalábbis eddig.
Próbáltam szem előtt tartani, hogy ne feleslegesen nyüstöljem magam.

Tegnap is.
20-30 cm vizes hó. Szemerkélő eső. A hó alatt sár.
Semmi értelme nincs ilyenkor erdőbe menni.
Persze lehet keménykedni, de most nem lenne sok értelme. Esetleg vmi sérülést összeszedni. Nem hiányzik, jön az kéretlenül is, ha nem muszáj nem játszom rá.
Szóval tegnap inkább kipróbáltam ezt a rég tervezett kört.
Jó volt.
Annyit finomítottam rajta, hogy Füredről indultam.
Így egy szinte sík résszel indul a kör, majd Tótvázsony utánig nagyjából folyamatosan emelkedik. Aztán lejtő. Persze kis disznó hullámokkal.
Kajapia nélkül mentem és a végére nem volt őszinte a mosolyom...
2:18ó lett nyugis tempóban.
Kicsit persze megcsapott az UB szelleme is, hisz az Aszófő-Pécsely szakasz azonos A versenyével.

Asszem eldöntöttem, hogy nem lesz idén UB.
Párban sem.
Baromi sok az az aszfalt nekem egyelőre. Ráadásul a vele párhuzamosan futó M115 a nyár végi UTMB-re talán jobban felkészít, mint egy nagyjából sík aszfalt.
Pedig olyan ajánlkozást kaptam az UB páros teljesítésre, hogy szavam is elállt.
Komolyan.
Azt érzem, hogy ha aszfalton futok, akkor az egész testemet sokkal jobban megviseli a futás.
Derekam, gerincem, hátam...
Az utóbbi két hétben a tornát is hanyagoltam, de újra fel kell venni a fonalat, mert hiába edzem a lábaimat, ha a vázrendszerem nem követi a lépést. A hosszabb futások után nem a lábaim jeleznek, tehát a gyenge pont nem ott van.
Tehát szőnyegre fel!

A legnagyobb élmény meg egyelőre az - hogy századszor is elismételjem - hogy itt az április és még egyben vagyok.
Nem is merek belegondolni milyen lesz tavasszal edzeni!

Egészségesen!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése