"...soha nem érdemes holnapig várni, mert a bal- meg jobbsorsunk a saját kezünkben van. Senki nem állít fel a díványról és senki sem álmodik helyettünk. Álmok nélkül pedig csak droidok vagyunk." (K.B.)

2013. február 6., szerda

Kialakulóban

Ha azzal fejeztem be a legutóbbi posztot, hogy alakulóban, akkor most ezt joggal írhatom.

A múltkori enyhe taknyos beütés csak egy laza hétvégére bírt ledönteni.
Aztán kicsit próbálgattam a környéket, de lehetetlen volt mifelénk a szabadban futni. Még gyalogolni is csak nehezen sikerült. Persze ez csak indok, mivel futhattam volna körbe-körbe a falu utcáin.
De nem.
Nem és kész.
Voltam megint kínpadon és ennyi.

Viszont!
A tornára így maradt időm és nem hagytam/hagyom el.

Achilleszre.
Talpra és lábra.
Ezek mellé saját hátizomgyakorlatok.
Lazítás labdán térdeléssel, sőt most már a törökülés is megy a labda tetején.
Szóval, ha futni nem is fogok jól, de cirkuszi mutatványos még lehet belőlem.
Biztató...

Hétfőn végre tudtam szabadban futni, de el kellett autókázzak egy kicsit. Baromi jó volt. Tegnap megint vérpad.
Mameg...

Megszerveztem, hogy pont legyen időm padon futni.
Otthon hagytam a bérletem, majd amikor megvettem a napijegyet, kiderült, hogy a nadrágom sem vittem el. Viszont így a délutánból elcsesztem 3 ó-t...

Nem mondhatom, hogy különösebben aggasztana a gyatra januári teljesítményem. Az utóbbi években pont így január, februárban szívattam magam, aztán március végére kidőltem. A tavasz meg futás helyett pihenéssel telt. Nem, ezt újból nem tenném meg, kétszer elég is volt.

Épp tegnap olvastam vissza a régebbi bejegyzéseket és kirázott a hideg egy-egy húzósabb januári edzés emlékétől is. Meg attól, hogy milyen szarul is tud lenni az ember KO idején.
Nem kívánom senkinek azt az érzést.

Szóval előkészülök szépen.
Nap nem megy kárba, mindegyikre jut egy apró lépés.
Most ennyi ésszerű, ennyire futja.

Most hétvégén is futhattam volna, de inkább mindkét nap úszóversenyre mentünk. Szurkoltunk a kölyköknek és örültünk, hogy együtt vagyunk. Majd lesz sok olyan is, amikor meg nem leszünk...

Vasárnap Pápán voltunk, mert Zsezse bejutott a megyei döntőbe, így úszhatott az országos diákolimpiai részvételért.
A 100m gyorsra azt hittem, hogy csak 50m és majd meghűlt bennem a vér, amikor láttam, hogy mennyivel vezetnek előtte. Aztán a végére megoldotta...

Az 50m mell még izgalmasabb volt. Ott is sikerült nyernie, bár csak 24 századdal. A másik futamban viszont egy lány 9, azaz kilenc századdal viszont jobbat ment...

Mondtam is neki, hogy nem is baj, így csak egy versenyszámra kell készüljön...

Öröm ez, No.
Ez is inspiráló.
Meg az is, milyen alázattal és élvezettel járnak edzésre.

Büszke is vagyok :)))!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése