Este hatkor ülünk az autóban.
No nem nagy az út, épp nyolc kilométer, és ha elkészül a kerékpárút, akkor majd drótszamáron fogunk ilyen idő tájt ülni, nem autóban.
Szóval ülünk benne.
Négyen.
Három kölök, meg én.
Kicsit zombin nézek ki az arcomból, mert a gépen futás a meleg konditeremben általában elég intenzívre sikeredik. Hogy finom legyek...
10p laza, 10p kicsit fokozó bemelegítés, 10p fokozottabb, innen aztán 5p-es intervallumokban, egyre meredekebb pályával dombozás.
3 - 4,5 - 6 - 7,5 - 9 - 7,5 - 6 - 4,5 - 3 (nem Keno, hanem fokban a dőlésszög)
Aztán a végén lélegeztetőgép...
Tehát ilyen előzmények után zombulok a kormánykerék mögött. Annyira, hogy már csak Veszprém határában kérdem meg a leszedált aprónéptől, hogy mennyi volt az aznapi adagjuk. Kicsit összevesznek, hogy 200, vagy 212 hossz.
Mivaaan?
Szeptemberben még örültünk, hogy a felmérőn Sebi és Musi egyhuzamban leúszott egyet...
Kezdek számolni, de ez a 25m-es medence edzés után elég kemény dió.
Szóval, asszonngya:
200 fele az 100 50m-es hossz, aminek a fele 50db 100-as, ami 5000m.
Bakker, már nem is vagyok fáradt :)))...
Egyre jobban nyaggatnak (főleg Sebi), hogy valami nyári versenyre nevezzem be őket. Futás+úszás egyelőre, aztán még kerékpároznának is. No, ennek fele sem tréfa. Sportszergyárat és élelmiszerdiszkontot is kell üzemeltetnem egyszerre.
Csak megéljük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése