"...soha nem érdemes holnapig várni, mert a bal- meg jobbsorsunk a saját kezünkben van. Senki nem állít fel a díványról és senki sem álmodik helyettünk. Álmok nélkül pedig csak droidok vagyunk." (K.B.)

2013. február 15., péntek

Este hat

Este hatkor ülünk az autóban.
No nem nagy az út, épp nyolc kilométer, és ha elkészül a kerékpárút, akkor majd drótszamáron fogunk ilyen idő tájt ülni, nem autóban.
Szóval ülünk benne.
Négyen.
Három kölök, meg én.
Kicsit zombin nézek ki az arcomból, mert a gépen futás a meleg konditeremben általában elég intenzívre sikeredik. Hogy finom legyek...
10p laza, 10p kicsit fokozó bemelegítés, 10p fokozottabb, innen aztán 5p-es intervallumokban, egyre meredekebb pályával dombozás.
3 - 4,5 - 6 - 7,5 - 9 - 7,5 - 6 - 4,5 - 3 (nem Keno, hanem fokban a dőlésszög)
Aztán a végén lélegeztetőgép...
Tehát ilyen előzmények után zombulok a kormánykerék mögött. Annyira, hogy már csak Veszprém határában kérdem meg a leszedált aprónéptől, hogy mennyi volt az aznapi adagjuk. Kicsit összevesznek, hogy 200, vagy 212 hossz.
Mivaaan?
Szeptemberben még örültünk, hogy a felmérőn Sebi és Musi egyhuzamban leúszott egyet...

Kezdek számolni, de ez a 25m-es medence edzés után elég kemény dió.
Szóval, asszonngya:
200 fele az 100 50m-es hossz, aminek a fele 50db 100-as, ami 5000m.
Bakker, már nem is vagyok fáradt :)))...

Egyre jobban nyaggatnak (főleg Sebi), hogy valami nyári versenyre nevezzem be őket. Futás+úszás egyelőre, aztán még kerékpároznának is. No, ennek fele sem tréfa. Sportszergyárat és élelmiszerdiszkontot is kell üzemeltetnem egyszerre.

Csak megéljük!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése