...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2012. november 6., kedd

Zsezse

Zsezse pár nap múlva 12 éves lesz.

Szeptemberben, amikor elkezdődött a suli kerestük milyen lehetőségek akadnak sportolásra. Megtaláltuk a VUK-ot is.
Elmentünk, tetszett a kölköknek. Hárman azt mondták, hogy szeretnének járni.
Járunk.
Zsezse előtte annyit járt víz közelében, hogy tudott úszni.
A bemutatkozó. szintfelmérő úszás után leendő edzője teljesen elájult tőle. Milyen jó az alkata, milyen szépen úszik...  ...de kár, hogy nem előbb kezdi... Egyelőre a versenyzést előkészítő, haladó csoportba tették.

Októberben már versenyre is küldték.
Mondtuk Zsezsének, hogy ne lepődjön meg. Ő két hónapja úszik, heti 5 alkalommal, 1-1 órát. Leendő 'ellenfelei' 3-4 éve úsznak, napi 2-3-4 órát.
Kicsit azért izgultunk, mert más mondani, hallani ezt és más megélni a medencében.
100 gyors.
Zsezse még bukófordulót sem tud...

Az első 25-ön még talán 2. volt, 50-en kb. 4. aztán a végén egy fél medencényivel az utolsó.

Bazira izgultunk, hogy mi lesz.
Egy napig volt egy kis csalódottság, de semmi dráma.

Ezen a héten már a versenyzőkkel edz...


Valahol Pilisszántó után jutott ez eszembe. A Kopárig rohantam tőle és közben nagyon szégyenkeztem a saját kishitűségem miatt.
Nem hiszik el nekem, amikor azt mondom, hogy lealáznak minket a gyerekeink.
Van mit tanulni tőlük sok téren...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése