...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2012. november 7., szerda

Hullámok

Két hullámról szeretnék írni.

Az első:
Tegnap voltam szülői esten a hatodik osztályban. A tanító elmondta, hogy harmadik osztály után most, hatodikban tér vissza hangsúlyosan a festés. Öt héten keresztül volt nagyjábó uaz a feladat.
Sárga nap, kék égbolt.
Ez elsőre kicsit unalmasnak tűnik... Waldorféknál általában a festést A3 méretű akvarell papírral és 2-3 színnel követik el. Most sárga és kék volt terítéken, de ez most nem lényeg.

A feladat azonos, de a megközelítés más.

1. hét. Először a napot kell megfesteni. Belülről kifele világosodjon a sárga. Utána az eget kell megfesteni, úgy, hogy kívülről befelé világosodjon a kék. A két szín között nem lehet fehér csík, de nem folyhatnak egymásba sem a színek.

2. hét. Mint az első hét de fordítva. Először az eget, majd a napot kell megfesteni, azonos szabályokkal.

3. hét. Szabadon választható sorrendben kell megfesteni a képet, de ha az egyik színt befejeztük, később már nem lehet visszanyúlni hozzá. Tehát ha sárgával kezdtünk és befejeztük a napot, elkezdtük az eget, akkor már nem lehet visszanyúlni, és belepacsmagolni a sárgába. És fordítva.

4. hét. Megint szabadon választott a sorrend, de bele lehet mászni világos kékkel is a az égbolt szélébe. Plusz egy bármilyen motívumot el lehet helyezni tetszőlegesen a képen. (Zsezse egy felhőt festett.)

5. hét. Uaz, mint a 4. hét de két, szabadon választott és elhelyezett motívummal.

Tapasztalat.

Az első hét még elmegy, bár kicsit dedósnak tűnik a feladat.
A második héten röhögés a feladat ismertetésekor.
A harmadik héten a 'Naneee...'
Negyedik héten 'Naneeeee... nemhiszemel.... nemakraommármegint....'
Ötödik héten pedig felszabadult, örömteli játék. Szabad asszociáció, magabiztos ecsetkezelés és öröm...

Indul a hullám, kicsit emelkedik, aztán a mélybe tart, majd a végén magasan az égbe mutat...

A második:

Ezt lehet, hogy már írtam.
Diplomamunkám.
Azt vizsgáltam ,hogy milyen olyan elemi térhelyzetek adódhatnak, melyek hatásai teljesen egzaktul leírhatók.
Pl.: Képzeljünk el egy nagy, sík gyepes területet. Ha ebbe egy darab fát ültetek, akkor ez egy hangsúlyos, súlyponti elem lesz, mint egy felkiáltójelként, elemi pontként hat az észlelőjére. (Ennél kicsit bonyolultabb, de leegyszerűsítve ilyesmi...).
No.

Képzeljünk el egy sinusgörbét és két golyót (vagy egyet...).
A hullámvölgyben statikus, nyugalmi helyzet adódik. MInden erőfeszítés nélkül megülnek a golyók. Igen, ez jó, de nincs kilátásuk, olyan, mintha egy szűk völgyben lennének. Épp ezért felfelé törekszenek. Az indulás nehéz, aztán az inflexiós pontban cudar nehéz, majd a csúcs felé talán kicsit könnyebb. Elérik a hullámtetőt. Innen nagyon szép a kilátás, pazar a helyzet. Ezen állapot megtartása viszont nagyon munkaigényes. Baromi sok munka kell ahhoz, hogy nehogy az egyik, vagy másik oldalra lecsússzanak a golyók.

Tehát van egy statikus, kényelmes nihil, vagy egy küzdelmes, munkaigényes full extrás állapot.

Kérem, tegyék meg tétjeiket...

Hogy miért írtam ezeket le?

Mert ez jutott eszembe amikor ezt hallottam:
Akkor boldogtalan az ember, ha igényei nagyobbak, mint a lehetőségei. Ellenben akkor lehet boldog, ha igényei lehetőségi alatt maradnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése