"...soha nem érdemes holnapig várni, mert a bal- meg jobbsorsunk a saját kezünkben van. Senki nem állít fel a díványról és senki sem álmodik helyettünk. Álmok nélkül pedig csak droidok vagyunk." (K.B.)

2012. február 22., szerda

Jó volt

Az utolsó bejegyzés óta eltelt időszak valóban jó volt, bár futásszakmailag nem kimondottan tökéletes...

Síelésünk előtti héten, még baromi hidegben elmentem futogatni, de már éreztem, hogy vmi nyavalya próbál ledönteni a lábamról.
Nem hagytam magam.
Végül kiegyeztünk döntetlenben.
Rezgett a léc, hogy benyelek valamit, de 12-én, vasárnap csak egy enyhe náthával érkeztünk Praebichl-be. Baromi hideg volt és szél. Viszont a nap sütött.
Az első nap még kitartott ez a jó idő, de aztán napról napra romlott. Csütörtök és pénteken a felvonók sem jártak, annyira szakadt a hó. Monnyuk az igazi ok a süvöltő szél és a lavinaveszély volt.
Gondoltam, hogy egy hótalppal elmegyek kicsit szintet gyűjteni, de a szállásunk melletti sípályát egyszerűen nem találtam meg...
A síliftek alatti meredély megmászásától meg a nyakig érő hó tántorított el.
Szóval sikerült egy nullás hetet abszolválni...

Minden esetre Praebichl nekünk ideális hely. Síeléskor nem kell tömegtől tartani, még hétvégén sem. Amikor ezt a filmet összeraktam, magam is meglepődtem, hogy mennyire nem volt senki a pályán, pedig még órákkal zárás előtt jöttünk le. Ott ez fel sem tűnik. Szóval nyugis hely. A kölköket el lehet engedni, sok helyen nem kell őket keresni, ha lejönnek, akkor csak egy helyen lehetnek, lévén, hogy minden pályának közös a végpontja.

Kicsit furcsa volt látni itthon a 10-20 cm havat.
Ránézésre makett jellegű volt, de hétfőn azért megküzdöttem vele rendesen.
Hogy rögtön a sűrűjével kezdjem, elmentem esti terhestornára is.
Majdbeszaratam.
Végre igazán tetszettek a gyakorlatok és most azokon a helyeken érzek brutális izomlázat, ahol tényleg kell.
Fenék, comb, has.

Tegnapra lett volna egy szép futás is, de mivel Sebi fiam is szerette volna felavatni vadi új futónadrágját, nem tudtam nemet mondani.
Baromi jó volt együtt futni a havas erdőben.
Asszem nagyobb öröm nem is érhet, mintha vmelyik kölök  - önszántából - csatlakozik hozzám. Jó, hogy megélhetem ezt is. Remélem egyre többször lesz ilyen alkalom.

Most meg jajjjjgatás és zombimogás, mert fáj sok-sok porcikám.
Nem tudom hogy lesz ebből ma még futómozgás, de megoldjuk.

Elvégre süt a nap és alig fagy.
Ideális körülmények télvíz idején.
Meg kell becsülni az alkalmat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése