...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2012. január 20., péntek

Vége

Kész, vége.

Ez az egész blog úgy indult, hogy le szerettem volna írni az utamat a fagyos, havas télből a nyári CCC-ig.
Még 2010-ben...
Most meg úgy zárul, hogy nem tudtam kijutni a rég vágyott UTMB-re.


Na, ilyen és ehhez hasonló gondolatok egyáltalán nem fordulnak meg a fejemben.
Nem is értem egyesek elkeseredését? Komolyan. Miii vaaaan?

Kicsit ezzel a mai döntéssel tisztább a kép.

Tehát az idei évre egyelőre biztos:
március 24 - EcoTrail Párizs
május 27 - Maxi race Annecy

Nagyon nézegetem még ezt a versenyt, mert az évek óta tervezett francia nyaralásunk helyszínétől nincs messze.
De szóba jöhetne még ez és ez is, meg annyi más...

Asszem nagyon örülnék, ha ebben az évben ez lenne a legnagyobb gondom.

Viszont tényleg nagy nap a mai, mivel szeptember végén kezdődött fogászati kezelésemre - szó szerint - felkerült a korona. Mind a nyolc :)))... Már hiányozni fog, hogy nem tátom a számat bambán, félig kábulatban, hanyatt fekve.

Hogy futásról is essék szó.

Volt szűzhavas esti tó körüli kocogás, vánszorgás és derékig saras, eltévedős örömfutás. Ma hihetetlen erőtlen vánszorgás, de olyan, hogy elképesztő. Holnap megint megyek és fűrészfogat rajzolok, egy három órásat, csak a sorminta kedvéért.

Nem tudom mi az oka, de mostanában olyan békésen, szinte kívülállóként szemlélem a körülöttem történő dolgokat. Egyáltalán nem bosszant és nem izgat, ha összetörik, leesik, nem megy, fáj, nem sikerül... Nem érint meg igazán. Lehet, hogy csak belül nagyon erősen nem engedem, hogy megsértsen, de tényleg szinte hitetlenkedve élem meg a nyugalmam. Lehet, hogy kezd beérni a 40 év gyümölcse?
Ki tudja?
Rám férne :)...

Házeladás, új munka, új élet, új otthon kérdésében is magától oldódnak meg a dolgok.
Mivel sokan érdeklődnek, sokszor mondom el, hogy mi is vár ránk. Mindenkinek máshogy, mivel mindenkit kicsit más aspektusból érdekel. Ezáltal, mintha felmondanám a 'leckét'. Minden alkalommal tudatosul bennem, egyre valóságosabbá válik és én is egyre jobban bízom benne és egyre otthonosabban mozgok az új környezetben.
Idő kell.
Ehhez is.
Nem kell sietni és kell időt hagyni, hogy a dolgok megtörténjenek.
Hogy megtörténhessenek.

Már Kutuzov is megmondta...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése