"...soha nem érdemes holnapig várni, mert a bal- meg jobbsorsunk a saját kezünkben van. Senki nem állít fel a díványról és senki sem álmodik helyettünk. Álmok nélkül pedig csak droidok vagyunk." (K.B.)

2012. január 22., vasárnap

Hullámvasút

Egyik nap suhanás és föld fölötti lebegés,

másik nap meghalás, csoszogás, szuszogás és nagyhalál (agyhalál?)...

Minden racionális ok nélkül?
Ezt most megint nem tudom megfejteni.

Meg azt sem, hogy

egy hete, szombaton le-föl mentem a hegyre. A pulzuskontroll miatt leginkább gyalogosan. Bottal, mint a nagyok, jó kedvvel és tempósan.
Összejött (állítólag) 18,8 km és 1770m szint 3:00ó alatt.

Ezzel szemben tegnap futottam egy magamhoz mérten derűset. Iszonytató sárdagasztással indult és fejeződött, de a köztes 2,5ó az futás volt.
Összejött 21,0 kili és 955 szint 2:48ó alatt.

Anyukád, az!

Nemtom mit és hogy mér az órám, meg a footpod-om, de legalább saját magához mérten konzekvensen hazudjon! A tegnapit megnéztem sima 1.0-ás papír alapú térképen és 25,2 kilit mértem rajta.
Amikor hazaérkeztem nagyon le voltam lombozva, hogy néhol majd megszakadva is alig mentem többet mint egy hete gyalogolva.

Ezek mennek.

Jövő hét végén, ha meg tudom oldani a fuvart, akkor megnézem a Mátrát, rég voltam már arra. Valamelyik távon legalább megnézem, hogy mi volt és mi lett?

Hátha...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése