Kaja

Bár nincs még késő, azért már inkább aludni kéne...
Elkezdem, mert olyan régen szeretném már.
Elkezdeni.
Elkezdeni leírni.

Nincs hókuszpókusz.
Ez a legfontosabb.

Vagyis az a hókuszpókusz, hogy józan paraszti ésszel kell kövessük azt az utat, amin testünk úgy is végigvezet. Szépen megmutatja, hogy mit akar ő, csak éppen mi vagyunk általában annyira vakok, hogy nem akarjuk meghallani a szavát.

A mégfontosabb az az, hogy csak saját recept van. Annyira saját, mint mi magunk. Csak nagyon vázlatosan tudunk mások tanácsaival élni. NE is akarjunk másolni, mert nem lesz jó!

Én növényevő vagyok.
A családban nálunk a csajok, mind húsevők. Mi a fiammal meg nem. Nincs harag, mindenki tudja, hogy a kondér mely részéről abrakoljon.

Ez nem azt jelenti, hogy nem eszem húst. Ez csak azt jelenti, hogy pontosan tudom, hogy az ízlelőbimbóim által diktált húsevések után nem leszek jól. Nem tudok pihenni, rossz lesz az emésztésem... Ennyi. Tudom.
Ez nálam alap.
Meg az is alap, (tapasztalati tény) hogy nem a lovaskocsi után eresztem a versenyautót, mert így nem érvényesül a sebessége. Vagyis próbálom a jobban emészthető dolgokat a nap elejére tenni, a fajsúlyosabb elemeket, meg későbbre. Különben torlódás lép fel. Az meg gáz. Ha meg gáz...
Tehát a 'zabálás után egy jó kis gyümölcs' elég nagy fütyiség szerintem.

Nálam nagyon bejött az is, hogy mit mivel eszem.
Kipróbáltam, bejött, ha van rá lehetőség, ekkor betartom.
Ha nyáron egyedül vagyok, akkor rendszerint vas fegyelemmel követem is és nagyon jól is érzem magam tőle. Ilyenkor még a hús is jöhet rengeteg salátával. Úgy átfut rajtam, mintha ott sem lett volna... De monnyuk egy kis hús, krumplival, rizzsel, vagy effélékkel, az horror...

No tej.
A legnagyobb ellenségnek tartom. (Egy szintén rég tartogatott poszt, az élelmiszerekről szólna. Arról amit én annak nevezek. Ugyanis szerintem boltokban, általában nem sok emberi fogyasztásra alkalmas dolgot lehet kapni...)
Tejnek azt nevezem, ami kijön a tehénből. Igen, ott alul. Ami máshonnan jön ki, az nem tej, csak annak látszó vmi.
De meghalnék, ha innom kéne belőle.
A sajtokat szeretem, de nem használnak nekem, az tudom. Azért ennek tudatában módjával hódolok nekik.

Gabonák, kenyérfélék.
Péknél nem nagyon lehet ehetőt kapni. Monnyuk 99,5%-a szemét.
Ha saját, akkor is próbálom visszafogni magam, de nagyon nehéz, mert ez ugye langyos, ropogós, omlós, tömör és gabonából készül...
A tészták nagyon bejönnek, de ezt is itthon kéne gyártani, ahhoz hogy jó legyen...

Ha nagyon jó akarok magamhoz lenni, akkor rengeteg zöldséget eszem és rizst, puliszkát. Dögivel.
A héten próbálok rajta lenni az ügyön, hátha szárnyakat ad...

A 2010-es CCC előtt szárnyakat adott a jó étkezés a 2009-es előtt meg földhöz vágott a be nem tartott kajálás.
Magán a matérián túl az is nagyon fontos, hogy be tudjuk tartani azt, amit étkezéssel kapcsolatban (is) elterveztünk. Tavaly tényleg erőt adott, hogy nem zabáltam a sok finomságból verseny előtt, meg tudtam állni, meg tudtam magam állítani.
Ez is egy kis siker.
Már bevetés előtt!
Nagyon fontos, mert így jó kedvvel lépünk a rajtvonalhoz. EZT is megtettük a cél érdekében
Olvastam, hogy a birkózóknál, bunyósoknál, súlyemelőknél bevett verseny előtti fogyasztásoknak nagy mentális kihatásai vannak. Piszokul szenvednek. Volt olyan olimpikon, akit egész nap kísértek, hogy ne igyon és végül a WC tartályból próbálkozott, úgy szedték le a csőről... A sikeres fogyasztás viszont nagyon doppingolja őket, magával a ténnyel, hogy sikerült nekik végigszenvedni azt a pár napot.

Nem szabad elfelejteni azért, hogy az evés nem csak a tápanyagok bevitele, hanem fontos szociális tevékenység. Ez bizony néha sok mindent felül tud írni. Hogy mennyit és milyen szinten engedünk az elveinkből, az viszont csak rajtunk múlik.' Nincs időm', meg 'ezt-azt bekapok gyorsan' féle gyenge kifogásoktól viszket a hátam.
Akkor nem kell enni!
Gimnázium alatt én kedd estétől csütörtök reggeli nem ettem semmit. A szerdai böjti nap szent volt. Baromi jó volt. Talán innen ered, hogy imádom a csütörtöki napot, mert olyankor szellemileg mindig nagyon friss voltam.
A böjt csodaszer nekem, sajnos mostanában kicsit hanyagolom. Meg is látszik...

A másik csodaszer az alvás.
Megyek is.