Húúúúúúúúúúúúúúúúúúú ezt már le akartam nagyon írni, ide, nagyon...
Az olaszországi út előtti délután volt még egy tervleadásom. Épp várakoztam az önkormányzati irodán, mikor is kezem be akad új Alkotmányunk.
Csilivili nemzeti színű szalag, keménykötés miazmás...
Beleolvasgattam és néhány okossággal lettem gazdagabb.
Pl. szégyen szemre most, 40 év után tudtam meg, hogy mit is jelöl a piros-fehér-zöld szín a nemzeti lobogón.
Mit is?
Piros - erő
Fehér - hit
Zöld - remény
Első olvasásra nem is tűnt rossznak...
Aztán kicsi elgondolkodtam és a következő napok jutottak eszembe. Tudom-e, tudnám-e ezt útravaló gyanánt magammal vinni?
Nem.
Egész pontosan nem elég ez.
Számomra aki hisz, az remél és aki remél, az többnyire hisz.
De ez nem is fontos.
Erős vagyok, és hiszem, remélem, hogy célt érek.
Elég ez?
Nem.
AKARAT! Ez kell. AKARNI KELL!
A sültgalamb nem fog a szánkba repülni hiába vagyunk erősek és hiába papi gúnyában esdeklünk.
Talpra Magyar!
Hajrá Spartathlonos magyar csapat!!!!!!
Azt gondolom,kicsit önbeteljesítő jóslat vagy valami hasonló ez, folyton ez ment, évszázadokon át, hiszünk, remélünk, (elvileg)erősek vagyunk, de nem akarjuk eléggé és nem mozdulunk rá a dolgokra....pedig azt mondják, Segíts magadon, Isten is megsegít....akkor miért csak mástól várjuk a megsegítést ?
VálaszTörlés