Sorminta

Nem vagyok elragadtatva ettől a mintától.

Két hét edzés - sérülés - két hét edzés - betegség - két hét edzés - sérülés...

Csütörtökig minden klappolt.
Aztán a leesett vékonyka hóban éreztem, hogy ez csak arra lesz jó, hogy ne lássam mi van a talpam alatt. Igazam is lett...
Nem tudom, mi a franc volt az, izom, szalag, vagy mi, de a bal bokám alatt, a talpélem annyira fájt egy ártalmatlan kis megcsúszást követően, hogy alig bírtam hazaevickélni. Azóta van, hogy aludni sem bírok tőle és van, hogy nem is érzem.
Tökömkivan.
De már nagyon.

Mélyeket lélegzem és gyakorlom a relaxációt, más úgy sem megy...
Semmi sincs csak úgy, önmagáért.
Ezek szerint az idei év az önmegtartóztatás, mélylélegzés éve lesz?

Nem nagyon szeretném...