...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2011. február 5., szombat

Szép, napos szombat

Persze mindenki a szabadban! Jó is az...
Én is voltam, egész a kert végéig, ott egy kis fát pakoltam, aztán egy kis fát rakodtam, aztán egy kis fát aprítottam, aztán elég is volt...

Remélem ettől már baromira jól leszek.

A héten megdöntöttem minden eddigi beszámolóolvasási rekordomat. Ha már nem csinálom, legalább olvassam alapon. Mondom én, hogy minden rosszban van valami eleve elrendelt jó!
Eddig sem voltak motivációs gondjaim, de most már tényleg majd' kirobbanok a fotelból.

Épp mostanában fejeztem be egy rakás T100 beszámolót.
Még soha nem voltam T100-on! Banyek?!

2007-ben még eszembe sem volt nevezni - pedig szintidőn belül beértem a K100-on...
2008-ban Dorognál fel kellett adjam - de legalább neveztem!
2009 elmehettem volna, de M115-re készültem, ahova meg tüdőgyulladás miatt nem mentem...
2010-ben épp kapartam magam össze a talajról...

Nem jó ez így.
Most nem írom, hogy biztos megyek, mert a biztos szó teljesen értelmezhetetlen, de azért nem volna rossz. Meg M115, meg Mátrabérc, meg mittudoménmi...

Töretlen optimizmus jegyében azzal bíztatom magam, hogy most tulajdonképpen RÁPIHENEK. Hogy mire? Az egész évre. Tavaly szaladgáltam ilyenkor, mint pók a falon, aztán lett eredménye? Lett, április-május KO. Szóval most töltekezem. Gyógyulnak a mikrosérülések, beépül a porc, meg hasonlók... Mentális hadviselés. Fejben edzek, az is kell...

Közben azért két megfigyelést is tettem, amit feltétlen leírok, mert a későbbiekben nagyon fontos tünetként jelentkezhet!!!
1. Tavaly ilyenkor minden étkezés után rögtön le kellett feküdjek, mert ájulás határán voltam. Olyan álmosság és fáradtság vett erőt rajtam, hogy már a kölkök is röhögtek rajtam. Vacsi után átkúsztam a kanapéra és rögtön bealudtam 10-20percet, szinte kómásan. Nem is tudtam megfejteni akkor az okát.
2. Megőrültem az édességért. Ha nem ehettem egy kis csokit az étkezések végén, akkor teljesen hiába valónak éreztem az addigi evést. Ezért aztán rendszerint ettem is :)))...

Ezek pedig a kezdeti kimerülésnek a jelei lehettek. Most így utólag értékelve. Persze egy év távlatából talán egyértelműek a jelek, ha én tudtam volna...

Most nincs ilyen, nem is értem miért...

Egy hét alatt kivégeztem ezt a genya influenzát némi homeopátiás segítséggel. Holnapra megszavaztam magamnak egy kis nyugdíjas (kisnyugdíjas) erdei sétát. Hétfőn laza kocogás, oszt majd meglátjuk mi sül ki belőle.

Januárban sikerült a nyakamat kiakasztani és ezt a betegséget is bekapni. Ennek ellenére a két hétből 150 kili környéke jött össze. Nem sok, viszont kevés, de nem nulla, na!
Nem kéne írnom, hogy innen szép felállni, mert nagyjából október óta épp felállok valahonnan de annyira valószínűtlenül nem izgat és annyira valószínűtlen lendülettel vágok újra és újra neki a futásnak, hogy nem is igazán értem.

Folyamatosan jár az agyam ezen az edzővel, vagy nélküle kérdésen is. Addig nem igazán látom értelmét bármilyen edzéstervben való önsanyargatásnak, míg 2, azaz két hét normális futást nem tudok felmutatni. Abban semmi etvasz, hogy van egy penzum, amit aztán itt fáj, ott fáj miatt nem tudok betartani. Megette a fene...
Meg egyáltalán.


Mostanában ha ilyet látok - mármint harapni való zöldet, buja erdőt - majd megszédülök. Olyan elemi erővel vágyom már ezekre a zöldséges részekre, hogy az embertelen.

Szóval, oldás és köpés...
Egyelőre relax (altatom az ellenfeleket), aztán lassú kezdet után fokozatosan felpögetem az eseményeket és baromira fogom élvezni ezt az évet.

Csakazértis!!!!

1 megjegyzés:

  1. Csak lassan a testtel, épp kezdtem örülni, hogy lassulsz egy kicsit, és talán lesz alkalmam picit együtt futni! Ha viszont felpörgeted az eseményeket...

    Edzőkérdés. Mostanában sokat gondolkodtam ezen én is, bár más okból. Adott ugye egy edző, hatalmas elméleti tudással, és nem kevés tapasztalattal is ez ügyben. Érdekes módon nagyon sokan, az élmezőnyből is, nem követik a tudományát. Ezeket ő nyíltan bírálja is. Ezen gondolkodtam el. Szerintem ez a nagy tudású edző valamit kihagy, egy nagyon fontos dolgot, a pszichét. Ezt a sportot legtöbben hobbiként űzzük. Szerintem kevesen alkalmasak rá, hogy hosszú időn keresztül pontos tervhez kötötten, csipogásra edzenek. Én legalábbis biztosan nem. Meggyőződésem, hogy én nem tudnék úgy edzeni, akkor inkább hagynám a francba az egészet. Tehát én eredményesebb vagyok a tudomány nélkül. Szerintem az élvonalban is sokan vannak így, inkább plusz kilométerrel, szinttel próbálják pótolni a tudományt. Elég jó sikerrel. Más meg bírálja őket, magyarázatnak meg mindig ott van a tehetség...
    Persze mindez nem zárja ki az edzéselmélet hatékonyságát, és természetesen olyan is van, aki csak tudományosan látja értelmét az egésznek. Persze mindez csak az én véleményem.
    Én mindenesetre a mi edzőnk hatására felmondtam a pulzusmérő használatával is. :)

    Hajrá, jó lesz az, csak tudod... fokozatosan !

    Ezt a gerinctémát elég jól körbejártam, tervezek írni róla egy bejegyzést, mármint az én véleményemről, tapasztalatomról.

    Ja még valami:
    "Most nem írom, hogy biztos megyek, mert a biztos szó teljesen értelmezhetetlen" -szerintem ez nagyon fontos dolog, jó lenne ha mindenki tisztában lenne vele.

    VálaszTörlés