...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2011. február 26., szombat

Perfect day

Igen, az volt!

Rögtön reggel hoztam egy bölcs döntést és nem mentem Zöld-re.
Eccerűen még nem kell.
Sok.
Elkísértem egy rövid darabon tarjáni futótársamat (haldokolva, fuldokolva küszködve), majd a Normafától lecsorogtam Makkosmáriára, hogy a Budapest Terep Kupa végét bejárjam. Számomra részben ismeretlen ösvényeken visz és ha már szegről-végről egy kicsit szervezője is vagyok, akkor legyen már valami fogalmam róla...
A Z+ letéréstől vékony hólepel volt a talpam alatt, épp csak 1-2 cm. Nem csúszott, de beporcukrozta a tájat. Mihelyst egyedül voltam megtaláltam saját nyugdíjas tempómat és szépen csorogtam. Rengetegszer elővettem a térképet, hogy folyamatosan beazonosítsam a helyzetem. Mi, merre van, milyen ösvény hova visz. Ment, aztán nem ment, kicsit küszködtem, aztán nem, de alapjába véve nagyon élveztem. A Csiki-hegyek déli oldala teljesen új volt számomra. Szépen futható, nyugis rész. Egy kutya megint meg akart enni, de csak kis elánnal, nem volt nagy dráma. Visszacsorogtam az autóhoz. Jó volt.
Némi kitérő után hazaérkeztem.
Baromi jót ebédeltem és baromi rég óta először, egy pohár vöröset is elszopogattam.
Sőt! Kávéztam is! Sőt, pihentem is egy fél órát, közben a lányok gitároztak!

Ebéd közben nyílalt belém a gondolat - még a  kaja is megakadt a számban: futás közben nem fájt semmim. Te jó ég! Egyszerűen olyan jó volt, hogy elfelejtettem fájni!!!!! Azóta sem értem?!

Aztán egész délután dolgoztunk a kertben és ezzel nagyon rég nyomasztó adósságomat is törlesztettem magam felé. Már hónapok óta várt ránk ez a munka.

Mivel a sok gally égetése után jó kis parázs maradt, este szalonnát sütöttünk...

Jó volt!

Aztán nem akart valamiért kimenni a fejemből a fenti szám és eszembe jutott, hogy a nem elfelejtett P85 film talán össze is állhatna!

Monnyuk még ezzel kiegészülve...

Mondom, Perfect Day!!!!!!!!!!!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése