...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2010. december 19., vasárnap

50. hét

Maradjunk annyiban, hogy széllel szemben nem megy.

Lehetünk nagyon kemények, nagyon elszántak, de előbb utóbb a lábszárunkra szárad az anyag. Az meg nem jó érzés...

Tavaly előtt sikerült januárra teljesen lemeríteni az aksikat, így lebetegedtem egy teljes hónapra.
Tavaly az új cipő és influenza kombó nullázta le a decembert.

Idén szeretném kihagyni mindkettő bevezetést és másképp próbálnám meg elkezdeni az alapozást és az új évet. Ennek jegyében töketlenkedem, hogy most fáj, vagy nem fáj, terheljem, ne terheljem, menjek -14 fokban futni, vagy ne... (múlt héten már írtam erről ...)

Nagyon keskeny ösvényen próbálok lavírozni.

Úgy látszik, hogy szegény Masochist cipőmmel nincs szerencsém, mert a héten megint a múlt évi tünetek kezdtek jelentkezni a bokámon. Hirtelen beletapostam a fékbe és szerda után csak vasárnap mertem futni menni. Persze más cipőben...
Egyelőre nagyon remélem, hogy ennyi volt a dolog és még az első halvány tünetek kezdetén sikerül elkerülni egy komolyabb bajt!

Tényleg rokkantblog...

Kedden elmentem az alapozás első tornatermi edzésére is. Nem volt nagy tömeg, nagyon teccett, hogy csak hárman izzadtunk és hörögtünk. Alapjába véve nem volt vészes. Azok a feladatok, amiket a derekam miatt amúgy sem tudok megcsinálni persze most sem mentek, de nem is forszírozom őket, jobb a békesség. A többi meg necces volt persze, de hát azért megyek...

Egyébként meg nagyon kedvetlenül dolgozom, mindent megteszek, hogy minél kevesebbet kelljen a gép előtt ülnöm, de persze megint év végére marad egy csomó leadás...
Meg persze számla sztornó... hogy legyekszíveséselnézéstéscsakmajdjövőre... de persze a munka legyen kész minél előbb...
Komolyan még soha ennyire nem éreztem szarul magam... mármint munkailag, meg hangulatilag, meg közhangulatilag, meg kilátástalanságilag... ebben az országban.


Ide most írtam pár sort erről, de kitöröltem, mert attól is rosszul vagyok, hogy itt majd egyszer talán visszaolvasom...

Szóval marad a kis család, a futás, meg az a pár futó, akikkel jó váltani pár szót. Egyébként füldugó... vagy nekem már az sem...

1 megjegyzés: