...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2010. szeptember 25., szombat

Spari még

Bár szeretek beszámolókat olvasgatni és külön kigyűjtöm a számomra kedveseket, de kevés ehhez foghatóval találkoztam.


Drága András!
Remélem a kilométerek mellett a 12 perceket is nyomod, a szezámkikról nem is beszélve. Lélekben nagyon ott vagyok, erősen hiszem, hogy ez is segíthet egy kicsit.


Kezdem megérezni, hogy az ultra futás tényleg valahol 100 km felett kezdődik.
Kezdem érezni, hogy nagyon vágyom oda.
Kezdem érezni, hogy egyelőre az előszobából nézem, amint a nagyok a nappaliban buliznak. Még mindent rendbe teszek idekint, felakasztom az esőkabátom, kiszárítom az esernyőt, a cipőkre is lesz gondom... aztán, nagyon óvatosan megpróbálok majd belépni.

De csak úgy, a szőnyeg szélére...

5 megjegyzés:

  1. Irigyellek! Bár én is tudnám ilyen reálisan látni a dolgokat.
    Most döntöttem el hogy saras cipőben vizes kabátban átrohanva az előszobán berontok a nappaliba. Ahogy eddig is csináltam. Érzem is a negatív eredményét. Csakhogy nagyon keserves volt az elmúlt pár nap. Nincs türelmem.
    Legalább itt vagyok, és szentírásként olvasom a soraidat.

    VálaszTörlés
  2. Először arra gondoltam, hogy azt írom, hogy
    'Te hülye vagy Nirvana!'
    (kedves felhanggal, de nyomatékosan), de aztán elvetettem :), mert arra gondoltam félreérthető...
    Szóval lófasz a seggembe, ez az én utam, a Tied más és csak a sajátodat járhatod.
    Ha nem lennének/lettek volna neveletlen, saras cipőjű suhancok, akkor pl. nem lettek volna forradalmak, mindenki otthon kötögetett volna...

    Szóval ne szentírásként olvass (se engem se mást), hanem okulj a hibáimból, légy baromi kritikus (és önkritikus) és baromi számító módon csak magadra gondolj. (És ez nem csak a futásra vonatkozik.)

    A sok hülyéből rengeteg van, azokért nem kár, de belőled csak egy...

    Viszont talán örök érvényű, hogy nincs hiába semmi. Megcsináltad, elsietted, fáj, most nem megy? Miért? Lehet, hogy csak azért, hogy feltehesd a kérdést?

    VálaszTörlés
  3. Hmm
    Értelek én, teljesen hülye azért nem vagyok, amint gondolom latszik nem akarom a te utadat járni, de azért találhatok magamnak egy-két olyan értékes embert akiktől azért elleshetem a tájoló használatát. És arra meg különösen büszke vagyok, hogy valamennyire "neveletlen, saras cipőjű suhancok" vagyok, de mindeközben látom hogy ez nem teljesen működik, és hajlandó vagyok meghallgatni, tanulni olyantól is, aki nem ilyen. De tudom én hogy mi a bajod, nem bírod feldolgozni, hova tenni hogy jó példa, esetleg példakép vagy.
    És igen, megcsináltam, most fáj, de nem bántam meg, szerintem nem siettem el. Persze tanultam belőle, és ezután megpróbálom okosabban, de azért ugyanezt az utat kell járnom. És az írásaid (is) majd segítenek nekem.

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm, nem is kicsit segített.

    Szeptember közepéig nem sikerült visszanyernem az UltraBalaton előtti súlyomat. A Spartathlonra jól jött volna egy kis tartalék.
    Ezért jóval többet ettem, mint a korábbi években. Így csak egy kilót vesztettem. Idén sok helyen volt tej. Az utolsó marathonon azon éltem.
    Háromszor aludtam. Az első korábban volt, mint eddig bármikor: már 131–2 táján. Mindháromszor kértem, hogy keltsenek föl, de magam ébredtem, magam mentem tovább.

    András

    ez (sem) volt egyszerű

    VálaszTörlés
  5. Általam sokat emlegetett mondásod, miszerint: 'Nem az a kérdés, hogy lesz-e gond? Az biztos lesz. Az az igazi kérdés, hogy hogy oldjuk meg azt!' - most is igazolta örök érvényűségét.

    A feladatot megoldottad: *5.


    Miért, lehet ez egyszerű?

    VálaszTörlés