...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2010. szeptember 27., hétfő

BÉF

Még melegében írtam egy beszámolót, de egyre inkább az az érzésem, hogy inkább ide kellett volna. Az még hagyján, hogy nyilvánosság előtt nem tudok beszélni és 3-4 ember már nekem tömeg, de az új, hogy az irományom iránti érdeklődés is feszélyez....?!

Kíváncsian várom, hogy a kőkemény csávók, akiknek ugye hideg, meleg, eső, hó, fagy, nem számít, mit mondanak majd átlagos teljesítményükről. Remélem valami frappáns keményet...
Hogy miért utálom én ezt a keménykedést ennyire azt nem tudom, de a falra tudnék mászni tőle/tőlük. De az olyan csalódás, ha a nagyokkal is elszalad a ló, azt hiszi az ember fia, hogy ezen már túlestek, de nem...

BÉF

Edzői tanácsot kértem, hogy az egy héttel korábbi piliscsabai negyvenes után mit engedhetek meg magamnak. Kicsit magasabb pulzus volt a menü. Lehet, hogy jó volt az elgondolás, de érzésre mégsem.

165 helyett 163-ra húztam a kakukkost, így egyszer sem léptem túl a horizonton. Ennek ellenére nem igazán érzem sikeresnek ezt a versenyt. Persze most az időjárás tálcán felkínálja a mentegetőzések sorát és én a magas labdát rögtön le is csapnám.

1. fel: Rendben ment, minden terv szerint.

1. le: Lehetett volna lassabb, de nem szólt a kakukkos. Kicsit féltem is közben annyit előzgettem.

2. fel: Itt sem volt gond, de többször is hátra akartam nézni, amit babonásan kerülök. Minek? A távolból felvillanó lámpák fénye azt sugallta, hogy lassulok. A 2.-on pedig még igazán nem kéne... Aztán valahogy mégis egyedül értem fel. Érthetetlen, hogy a véleményem szerint jobb futók beérése miért okoz akkora pánikot számomra, de ez így van. Majd frászt kaptam, amikor valamelyiküket beértem. Egészen megnyugodtam, amikor megtudtam, hogy vmi bajuk van azért nem mennek a megszokott tempójukban...

2. le: Az elején még tetszett, hogy csak lassan haladok a köd miatt, gondoltam, hogy így pihenek és más sem lát jobban, tehát sok időt nem vesztegetek. Aztán egyre jobban zavart. A jobb lábam majdnem sikerült taccsra tennem, ezt még mindig érzem, a hét pihivel fog telni, mert egyes mozdulatokra nagyon fáj. El is tévedtem a sűrű ködben. Itt még nem fáztam, de nem volt melegem.

3. fel: Ez télen sem ment. Sok idő elment kajálással és többet kellett volna futni, de nem ment. Azzal biztattam magam, hogy télen is gyorsan megvolt ez a rész. Nyomtam azért és a felfelé gyaloglások is tempósak voltak, de valahogy hiányérzetem maradt. Elkezdtem fázni és a karmelegítő, a kesztyű és végül az esőkabát is felkerült. Ez elgondolkodtatott. Mégsem haladok eléggé? Nem termelek elég hőt?

3. le: Jól ment. Aztán beértek és élveztem a nyulazást. A lámpám itt merült le. Nagy-nagy lecke, hogy nincs az a szuper NASA lámpa, ami mellé ne kellene vinni egy pótlámpát. Örökre megjegyeztem. Mivel megszoktam a jó világítást a kisebb fényerő nagyon kellemetlen volt, és a jobb lábamra sem tudtam vigyázni, ez egyrészt zavart, másrészt fájt...

4. fel: Kevés voltam és fáradt. Nem kell egy héttel korábban negyvenes távon tesztelni magam. Nem kell. Ennyi.Hiába lapátoltam mindent, nem ment. Szezámkim sem volt. Amatőr hiba. A sűrű köd nagyon zavart, pláne, hogy nincs a fejemben ez a szakasz, mert csak éjjel jártam erre. A vég tényleg kínlódós volta nagy sárban, ködben, fáradtan.

4. le: Baromi lassan mentem. Mivel nem tudtam futni, mert nem volt fény hozzá, ezért a lábaim is fázni kezdtek és jól lemerevedtek. Ügyetlenül és sután mozogtam, többször felüvöltöttem a jobb lábam miatt. Teljesen ismeretlen volt az új szakasz még csak fejben sem tudtam beosztani az erőmet. Nagyon kínlódtam.
Ami viszont utólag a legnagyobb tanulság, az az, hogy többször is hátra nézetm és az volt az érzésem, hogy a nyakamban lohol valaki/valakik. Ez teljesen új. Ilyet olyan ember csinál aki fél, hogy beérik. És az fél, hogy beérik, aki versenyez. Mintha nem lenne mindegy, hogy 16., vagy 17. leszek. Ez olyan szánalmas. Most már nagyon szégyellem...

Örültem volna, ha hatossal kezdődik az időm, de nem gondoltam volna, hogy ez ilyen körülmények között is sikerül.
Ha a számokat nézem OK., de a 4. fel azt mutatta, hogy többet kellett volna tartalékoljak.

Meg egyáltalán, nem vagyok én sprinter!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése