...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2010. szeptember 10., péntek

Öröm

Igen, megint öröm a futás.

Kicsit esik, kicsit saras, de ez nem számít.
Szerdán egy hosszabb, tegnap egy rövidebb futás sikeredett visszaszoktató jelleggel, és igen! Minden működik, semmi nem romlott el, nem szakadt szét, nem tört el, olajozottan zajlottak a dolgok. Ráadásul menthetetlenül vége a melegnek, lehet levegőt venni, sűrűsödik az avarillat, lehet szedegetni az arcra tapadt pókhálókat. Remek!
Rég nem látott érzéseket ízlelgettem.
Lehet, hogy ez a fránya CCC ténleg megfeküdte a lelkemet eddig? Nem tudom, de nem is számít, alig várom a következő futást!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése