Jó rég írtam, pedig rengeteg dolog történt :)))))...
Múlt vasárnap futottam egyet, így a márciusi 299 km után az áprilisi kiliket sikerült 106-ra tornászni. Jó volt, nem voltam a végére KO., jól ment, szóval bizakodó voltam.Vasasodom. Juhéééé! Aztán egy kis délutáni focizgatás is belefért az erőnlétembe. A gyerkőcökkel hülyéskedtünk. Hétfőn aztán már nem tudtam a bal lábamra állni. Fasza. Nemhiszemel. Valami húzódás, vagy én nemtommi, de baromira tele van a tököm az egész tétlenséggel, tököléssel. Az egész múlt hét kimaradt és még ma is fáj. Valamivel jobb, de fáj.
Most már sztoikus nyugalommal tűrök, mert nincs mit tenni. Végig szenvedtem az egész rohadt, latyakos, saras, havas, hideg telet. Szopattam magam amikor csak lehetett. Erre itt a tavasz. Gyönyörű minden, süt a nap gyönyörű az erdő, versenyek jönnek én meg ülök a szobában. Nemhiszemel...
Ma végre a torkom is elkezdett fájni és a közérzetem sem jó. Asszem utána olvasok, hogy mivel ronthatom még a helyzetem.
Az utóbbi 15 napból 1, azaz egy alkalommal sikerült futni. T50 3, azaz három hét múlva. És holnap még nem megyek sehova, se holnapután.
Magyarázzam?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése