"...soha nem érdemes holnapig várni, mert a bal- meg jobbsorsunk a saját kezünkben van. Senki nem állít fel a díványról és senki sem álmodik helyettünk. Álmok nélkül pedig csak droidok vagyunk." (K.B.)

2010. május 25., kedd

Fényévnyi távolságra

vagyok márciusi önmagamhoz, de azért próbálok nem elkeseredni. Csak kicsit...

Talán a mai mocorgáskor már voltak biztató jelek. Semmim nem fájt és bár szuszogok mint egy gőzmozdony, de legalább normálisan el tudtam fárasztani magam. (Monnyuk mindez 10 km-en...)

Ha nem lesz nagy változás - negatív irányban - jövő héten hadrendbe állok és elkezdem az edzéseket normálisan. Addig marad a lájtos kocorászás, csak semmi ifjonti hevület :)))...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése