"...soha nem érdemes holnapig várni, mert a bal- meg jobbsorsunk a saját kezünkben van. Senki nem állít fel a díványról és senki sem álmodik helyettünk. Álmok nélkül pedig csak droidok vagyunk." (K.B.)

2010. március 27., szombat

No majd holnap!

A hét második fele nem alakult úgy, ahogy szerettem volna. Kis megfázás és a beköszöntő tavasz 'melléktermékeként' enyhe napszúrás. Úgy leégett a fejem, mint nyáron sem. Hát persze, sehol sincs még árnyék. Futni sem tudtam csütörtök óta és ez nagyon hiányzik...

No sebaj, majd holnap!

Új tápot próbálok ki és csak a követendő pulzusra fogok figyelni, másra nem (no persze a tavaszi erdőre és a madárcsicsergésre persze igen). Az órámat úgy állítom be, hogy még véletlenül se lássam az időm. Kíváncsi leszek, hogy fogom (ki)bírni?! Még szerencse, hogy mostanában 4-5-kor kelek, így az óra átállítás miatt nem kell aggódnom, a rajt nem lesz túl korai.

Kalandra fel!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése