...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2018. június 8., péntek

Valami nyár...?

A nyár egy dupla hétvégés Hohe Wand-os kiruccanással kezdődött.
Az úgy volt, hogy amikor vagy tíz éve (vagy több) mászogatni jártunk, akkor néha azért a kölköket is magunkkal hurcolásztuk. Ott sertepertéltek a fal alatt, néha fellógattuk őket a kötél végére, had lógjanak a falon, legalább megszáradnak...
Aztán csak arra eszméltem, hogy Zsezse és barátja valami mászótanfolyamot emlegetnek...
Nosza, gyorsan belecsaptam a szervezésbe. Természetesen nem is lehetett másról szó, mint a mi 'Papink'-ról. Az 'Öregről', 'Lacibácsiról'.
Ő tényleg olyan nekünk egy kicsit mint egy pót nagypapa. Tanította az egész családot síelni, két éve vele voltunk a Garda-tónál kicsit mászogatni.
Egy élő legenda. A szó legszorosabb értelmében. A magyar hegymászó társadalomban nincs - mondom NINCS - olyan ember aki ne ismerné és szerintem a többség ELismeri.
Itt most oldalakat írhatnék a fényezéséről, de asszem nincs rá szüksége :).
Május utolsó és június első hosszú hétvégéje volt a kitűzött tanfolyami idő. Az első hétvége péntekjén esett, így nálunk, a tornácon zajlott a tanfolyás.




Méghogy egy tornácon nem lehet standolni?!
Papi nyomta nekik az elméletet is közben és persze a hangulat sem volt rossz, így észre sem vették, hogy mennyit tanulnak. Az öreg teljesen napra kész. De totál ott van a szeren. Kristóf kérdezett tőle vmi kütyüről, ami kér hete jelent meg a piacon, Papi meg nemhogy tudott róla, ismerte, de simán kivette a farzsebéből...
Aztán folytattuk kint.
Musi is jött velünk, én vele mászogattam, meg túráztam és végre kettesben beszélgettünk jó nagyokat. Hihetetlen, hogy 'A KICSI' is most szombaton lesz 13 éves...
Mivel félévkor sulit váltott és egy sporttagozatos iskolába kerül, nem úszta meg, hogy benevezzék a diákolimpiára atlétikából. Aztán tornász létére lemosta a mezőnyt távolugrásból. Korcsoportjából az indei ranglistán harmadik lenne az 504cm-es eredményével. Mármint azok között, akik versenyszerűn atletizálnak... Megvan?
Szóval azóta atletizál :) ...
Kint azért sikerült 2-3 alkalommal futnom is. Már amennyire futásnak lehet nevezni egy 400m-es sziklafalon való zergeösvényen való fel- vagy lebicegést.
Második hétvégénk péntekjén szintén esett, így rögtön kiérkezés után elmentem szaladni. Na, kérem ez volt az idei év csúcsfutása. Közeledett a vihar és kb. 10-15 perc után kezdett el esni.  A fal tetején már bőszen villámlott. Kicsit behúzott nyakkal rohantam a kitettebb részeken. Rendesen szerkélt, bokáig jártam a vízben, de egyáltalán nem volt szél, pazar idő volt. Emberrel nem találkoztam - vajjjon miért?? - és iszonyatosan élveztem. Két hatalmasat taknyoltam a végén, ekkorákat még életemben nem estem. Talán nem aszfaltos Hokával kellett volna a hegyen próbálkozni?!

Tehát a nyár ölég pazarul indult.

Sajnos még 2-3 hét teljesen káosz az életemben, mert a suli végére mindenkinek fontos lesz a balatoni nyaralója... Azért próbálok hajnalban futkorászni, ha épp van erőm kikelni reggel az ágyból. A mostani esős idő egyébként egész emberi körülményeket teremt hajnalban egy-egy futáshoz, de most inkább a billentyűket gyepálom, az jobban esik...
A buszba beraktam egy úszógatyát, biztos ami biztos alapon, így van, hogy nap közben leszaladok egyet csobbanni, ha már nagyon fő a fejem a melegben.
Egyelőre próbálom túlélni az elkövetkezendő napokat, aztán a suli végével új napirend indul, aminek nem feltétlen örülök, mert néha el szoktak folyni a reggelek. Nekem ez a 4:30 körüli kelés nagyon fekszik, van egy kis időm reggel eszmélni, de ez szünidőben a késői - értsd 21:00 utáni - fekvések miatt nem tartható.
Na de ez még a távoli jövő, ez meg nem most van...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése