...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2017. december 28., csütörtök

Függő játszma

Lassan zárul a nyolcadik évad, de egyre laposabb a derbi. Ahogy érzékelem a forgatókönyv író is csak harcol önmagával...
Számos ismétlés, ismétlődés... kínlódás... már az írásban is, nem csak az életben.
Kár, hogy nem mondhatom, hogy 'nem lennék a helyében...'

Nem kell hozzá évforduló, vagy vmi kiemelkedő alkalom, hogy ikszedszer megfogadjam, hogy nem hagyom dugába dőlni az írást, már csak azért sem mert legalább eddig eljutott. Most pedig még alkalom is van...

A sok ... meg általában sok-sok oldalnyi kibontatlan folytatást sejtet, de ugye félszavakból is. Ha már magamnak ugye pontpontpont

Bár foggal, körömmel próbálok mindenfajta függőségtől mentes lenni, azért nem egyszerű. Jó lenne, ha pl. az írás azzá válna. Már hogy nem tudom kinek...
Nekem nagyon jó okulás néha felütni a régi lapokat, hogy megpróbáljak magyarázatot találni, régi önmagamra, vagy legalább állapotaimra.

Jelenlegi helyzetértékelés - palackposta nekem.

Pár hétnyi kényszerű futásszünet rádöbbentett, hogy bizony függő vagyok. Nem csak mentálisan, de bizony fizikailag is szenvedek. Fejfájás, alvászavar, étvágytalanság, vagy épp magyarázhatatlan zabálhatnék, emésztési problémák, ízületek nyikorgása... Kész összeomlás.
Arra gondoltam, hogy ezt a hónapok óta tartó csípőmizériát, majd egy kis pihenés helyrebillenti, de egyelőre semmi javulást nem érzek, csak, hogy az általános állapotom egyre romlik. Mára még vmi takonykór is bepróbálkozni látszik, pedig évek óta a nagyobb járványokat is szépen átvészeltem. Kicsit tanácstalan vagyok. Tornáztatom, erősítem, de nem tudom mit tehetnék. Egyelőre nincs olyan doki akihez elmehetnék és meg is bíznék benne. Az más kérdés, hogy pénzem sincs arra, hogy körbehaknizzam a fél hazai ortopéd specialistát.
Ez a kérdéskör meg megnyitja azt a problémakört, amit nagyjából egy éve lezártnak tekintettem, hogy ugye miben is fussak? A pár jó cipőm 1000+kilis. Van néhány jó állapotú (új), de vmiért kérdéses példány. Újra meg nincs keret.
Nem gondoltam, hogy vala is a pénz(telenség) útjában áll majd a futásnak, de egyelőre nagyon úgy néz ki a dolog.
Ha mondjuk nagyon nevezhetnékem támadna, akkor sem tudnék miből. De ez csak teoretikus gond, mivel ahhoz ugye futni kéne első sorban.

Azért ami az idei és talán az elmúlt időszak nagy tanulsága, az az, hogy bizony ezt a lóbádzset, zsírból futást el kell felejteni. Bár megy és nem okoz gondot, de ezek szerint mégis.
Vitamin kell, fehérje kell, nincs mese. Hosszú távon kell. Hiába a tervezett kajálás, odafigyelés, sajnos be kell lássam, hogy nem elég.
Azt is gyorsan kiszámoltam, hogy erre sem lesz pénz :))))
A családnak már decemberben megvettem az egész téli vitaminadagját, de sajnos az allergiám miatt ezeket én nem tudom szedni. Amit tudnék az drága. Jó, akkor hagyjuk...

Nem dráma a dolog, meg nincs armageddon, hisz én választottam ezt az utat, csak most realizálódnak a korlátok. Ennyi.

Még megvárom a januári ultrahang eredményét, aztán ha nincs vmi egetverő gond, akkor lassan belekezdek egy kis mocorgásba, de azt előre megfogadtam - hanyadszor is? - hogy nem feszítem túl a húrt, mert szeretnék végre tavasszal jókat futni. Nem akarom azt a szokásos menetrendet követni, hogy télen kicsinálom magam, aztán tavaszra a langymeleg, virágos futkorászás helyett csak lézengek önmagam árnyékában.
NEM ez NEM szeretném újra eljátszani!
Ezen persze némi vitaminbevitel nyilván segítene, de majd vmi vörksopon megtanulok fotoszintetizálni addig.

Szóval futásmentes, sokolvasásos, sütizabálós, alkoholmentes év vége.

Függőségeim szögre akasztva várják 2018-at.

Hajrá!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése