halála...
Talán gimnáziumban a Bűn és bűnhődés volt rám ennyire nagy hatással.
Lehet, hogy a meleg is meg saját tehetetlenségemből adódó lelkiállapot is kellett hozzá, de nagyon szíven ütött...
Egy Almási Kitti pszichológussal készült interjú a Narancsból nem ütött szíven, viszont örültem neki.
Nagyon.
Bár rövid, épp csak vmi kis ízelítő, de a versengésről (is) szól...
' A legtöbb versengést nagyon rossznak gondolom. Az embernek mindig csak saját magához kellene mérnie magát, ahhoz, hogy ő a saját útján éppen hol tart. Azt látom, hogy nagyon sok jó versenyző boldogtalan.'
Épp a napokban nézegettem régi, meg nem olyan régi futós videjókat. Azoknak, akik mostanában csöppennek a terepfutásban Sébastien Chaigneau neve talán keveset, vagy semmit sem mond. (Lám, csakugyan felfalja ez a sport a gyermekeit...?) Egy régi, 2014-es filmecske - asszem ez volt az az év amikor végérvényesen ellőtte a puskaport, azóta már nincs is az élmezőnyben - de nem is ez a lényeg. A vége felé kifejti, hogy mi is szerinte a lényeg. Asszem vmi hasonlót érzek én is a magam középkula szintjén.
Más.
Mint Ivan Iljics, úgy én is fűhöz, fához szaladok - ha nem is fizikailag - bajaimmal. Ezen 'szaladgálások' közepette elővettem a régi, labdás gyógytornász gyakorlatsoromat. Majdnem felröhögtem. Hangosan. Magamon!
Nemtom hány éve, de elég rég kaptam ezt a gyógytornászomtól. Csináltam is egy jó darabig ezeket a labdás gyakorlatokat, majd abbahagytam, e miatt lett persze bajom, elmúlt, megint lett, aztán bejött a jóga ami azóta is tart, de kevésnek érzem, mert ugyan karban tart, de bizonyos dolgokat nem erősít meg. Persze csak azért, mert beragadtam egy bizonyos szintre, de időm nincs a továbblépéshez. Szóval azóta sok helyen jártam, sok emberrel konzultáltam, sok okosat megtudtam. Gyakorlatilag az akkoriban leírt gyakorlatok most ismét visszaköszöntek. Ki tudja hány éve ott van a kezemben a gyakorlatsor, amit kisebb nagyobb átalakítással, más-más hardverral használtam. Kezemben volt a bölcsek köve, amit megint megtaláltam!
Szóval a jógás gyakorlataimat csinálom ezután is, és mellette szinte azonosakat labdával, erősítésként más hardverral.
A mai próba gyakorlatilag megmutatta, hogy lehet, hogy hajlékonyabb lettem, meg lazább, de gyenge is vagyok mint egy lepkefing...
Szóval amit az életről az Ivan Iljics halálában lehet olvasni az más aspektusban a derékfájásom történetében is benne foglaltatik. Ez tömören úgy foglalható össze, hogy 'Édenkert a sarkon túl'
(Jó, elismerem, hogy ez így erős...
Szóval arról van szó, hogy általában beleesünk abba a hibába, hogy jó-jó, most egy kicsit rossz, de mindjárt jó lesz. Még ezt megcsinálom/kiheverem/átvészelem/megúszom... aztán jó lesz, mert aztán, mert aztán, mert aztán... ... aztán szánsájn és béke, písz. És ez megy addig, míg le nem megy a függöny. Hisz az édenkert mindjárt itt van. A sarkon túl...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése