...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2013. december 1., vasárnap

Budai tré

Próbálom nagyon erősen mondogatni magamnak, hogy tulajdonképen meglett az, amiért mentem.
2:1x
Ez volt a cél.
Lásd, alább.
2:18:19 lett.
De ennek ellenére és magamhoz hűen mégsem felhőtlen a dolog :)...

Jajjjj nehogymá jólegyennekem...

Egy hete lazán, szellősen bejárósan alig lett rosszabb. Most meg kínlódva, nyomósan és nyomulósan lett ennyi. Nem volt jó. Eccerűen nem esett jól.
Persze azzal nem volt gond, hogy noszogassam magam, hisz a dopping hatott. Az utolsó harmadában csak a kölkök hajtottak tovább, csak az, hogy legyen erőm normálisan belenézni az arcukba. Nem állok meg elöttük, ha legalább nem halasztom meg magam.
Sikerült.
A 0:30, 1:00, 1:30, 2:00 részidőkre emlékeztem. Tudtam, hogy bejáráskor hol is jártam ezekben a kerek időpontokban.
0:30 - Nagykovácsiban épp a S- ráfordulásásnál.
Ma 0:33 volt asszem. És nem volt libegés...
Innen viszont végre teljesen egyedül mentem ami bazira meglátszik a pulzusomon. Rögtön visszaugrott a helyére és innen már nem volt gondom ezzel. Innen is látszik, hogy a versenyhelyzet nem nekem való...
1:00 - Nagy-Szénás kopasz púpja alatt
Ma olyan 1:03-04 könyékén voltam ott. A felfelé ment, de nem voltam friss és féltem, hogy mi lesz a folytatásban. Nem voltam jól, na! (Erre nem lefotóztak...)
1:30 - Phszög
Épp Nagykovitól befogtam egy sporit és pár másodperccel előbb értem a kereszteződéshez, tehát itt már némi előny volt, de csak pár másodperc.
Innen végig futottam fel és nem értettem, hogy majd megszakadok és senki nem kerül közelebb, senki nem tűnik fel. Pedig én nagggyonbírom. Ezek szerint mindenki más is?!
2:00 - Erzsébet erdészlaktól visszafelé jövet
No, itt csalás volt kérem, mert én bejáráskor kifutottam a sorompóig most meg a rét szélén állt a pont. Így a 2:00 a S- elágazásnál ért, ahol Pepe bekiabálta, hogy még 5 kili.
Bakker, hogy lesz ebből 2:1x???
Innen tényleg a lelkem vitt. Volt erőm, főleg lelki, hogy toljam, de nem volt koordinált a mozgásom. Nem tudtam már normális hosszúakat lépni. Ez az a tipikus szétesett nagyonakarom futás(féle).
Innen is még sorra fogtam meg az embereket, bár sok rövid távos is volt köztük. Haladni ezek szerint haladtam, de érzésre nem volt meggyőző.

Lehet, hogy én egy olyan érzést keresek, ami nincs is egy verseny végén?
Fene tudja.

Pulzusgörbeileg asszem szép.
Az erőmet jól beosztottam, nem fogytam el, végig úgy és azt futottam amit elterveztem.
Frissítés nélkül mentem, ez is terv volt és teljesen bejött, ennyi, ilyen intenzitáson megy, bár közben néha kétségeim voltak egy célvonal előtti nagyhalállal kapcsolatban...
A terep most egy kicsit tekknikásabb volt, mert a nap néhol megolvasztotta a sarat. De ez nem igazán volt zavaró.

Szóval leltározhatok én itt asszem és nyugtathatom magam, ettől nem változik meg a véleményem.
Rövid, gyors pálya nem vén potrohos lajhároknak való.
Pont.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése