A cucc

A cuccról már nagyon rég akartam írni, de a mai futás kapcsán különös aktualitást nyert.
A cucc.
Nem kell nagy dologra gondolni, mert jelen esetben én a fotós cumóra gondolok/tam. Is.

Ameddig volt a kis sony kompakt gépem minden szívfájdalom nélkül vittem magammal. Sok helyen és sokszor használtam.
Kicsit életlen, kicsit karcos, nem HD, meg nem lehet agyon állítani de fotót, filmet azért csinál(t). Ebből készítettem azokat a videókat, amiket mostanában a családdal közösen visszanéztünk és nagyokat röhögtünk rajtuk. Technikailag persze nullák, de abszolút vállalhatóan bennük van az amit el akarnak mondani. Nem nagyon csinálnám ma sem másképp, csak hát mégis, mert azóta jobb géppel, jobb programmal tenném.
No, itt van a kutya elásva.
Mert a nagyobb gép nagyobb ugye. Ezért nem, vagy ritkábban viszem magammal. A bonyolultabb program meg bonyolultabb, tehát több idő is kell hozzá, meg nagyobb tárhely... Kezdi a farok csóválni a kutyát.
Aztán körülnézek és mit látok.
Azt látom, hogy sokan attól érzik magukat fotósfilmesnek, hogy megvesznek egy szerkót és jó minőségben nyomják, az amúgy ölég átlagos, vagy az alatti vizuális megnyilvánulásaikat.

Én általában futós, kirándulós, hegyes, völgyes témákat szoktam nézni és kétségbeejtő a kínálat. A legtöbbször a minőséget biztos, ami biztos mennyiséggel ellensúlyozzák. Lehet, hogy homályos, meg rosszul van megvilágítva, meg kicsit kusza a téma, de legalább sok van belőle.

A kedvencem a ferde képkivágás.
Ezt vki látta valahol, aztán vkik látták a vkinél és azóta mindenki ferdén tartja a gépet. Monnyuk nem próbáltam, lehet, hogy úgy kényelmesebb. De mi értelme? Ha ad vmi többet, ha láttat vmit amit amúgy nem, akkor oké. De csak azér' mer... Érdemes megnézni rengeteg van belőlük.

Ferdén képkivágni persze a legegyszerűbb géppel is lehet.
Viszont a mostanában rohamosan terjedő gépcsodákkal rengeteg olyan dolgot is lehet(ne), amit egy régi kompakttal nem.
Igazán csak azért kezdtem bele ebbe a fotós fikázásba, hogy leírjam, hogy a tekknikka pont megöli a dolog értelmét. Pont azok az egyszerű, spontán dolgok maradnak ki sok-sok képből, ami sokszor egy rosszabb, de kézhez álló masinával simán benne lennének.
Nagy géppel, jó képet ezért (is) baromi nehéz csinálni.
A filmben ezek ráadásul hatványozottan jelentkeznek.

Egyszerű dolgok persze ezek és lehet, hogy csak nekem hiányoznak.
Eleje, közepe, vége.
Mondanivalója.
Svungja.
...

Nem baj, rossz, de szép...

Mitől is vált ez ma aktuálissá?

Próbálok visszakerülni a napi rutinba.
Mármint futásilag.
Ez már megy ugye, megint újrakezdés.
Ezertizenhatodszor.
De énfasz persze nem bírok csak egyszerűen jót futni. Áhhh, nem! Mert mér lihegek, mér ennyi idő alatt vagyok itt és itt, mér ennyi már megint a pulzusom, múltkorjobbvolt...
Tehát megy, csak épp egy általam kreált viszonyítási alap devalválja az amúgy egész jó kis futásokat. Vagy épp ott, vagy csak itthon, utólag.
Ez pont olyan, hogy régen egy technikailag rosszabb képnek/filmnek is tudtam örülni, és élveztem az ' alkotás' örömét, most meg mindenféle hibákat és elmosódott foltokat, meg életlen sarkokat keresek.

Nem megyek a Pirosra.
Miért nem megyek?
Azért, mert nem lenne jó. Mert nem lenne olyan amilyennek én szeretném. Próbálom magam rávenni, hogy akkor egy félig sétálgatós, kicsitkocogós, régi futóköreimet számbavevős teljesítésre menjek.
De nem. Nem visz rá a lélek.
Nem vagyok kíváncsi magamra futós-sétálós szerepben.

Kicsit talán kusza párhuzamok, de én értem őket.
Majd remélem, hogy jövőre, ebben az időszakban mosolygósan tudom visszaolvasni őket...