...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2013. július 15., hétfő

Nyáron? Délben?


Hülyevagy?
Sohasenem!

Vmi 1,5 óra kéne.
A reggel már eltelt, a délelőtt is nagyjából.
Délben?

Áhhh, árnyas az a Király-völgy.

Beállok a Nosztori-pihenőhöz, itt szoktam letámasztani az autót. (Nem ennyire fagyos a kép...)
Most is.
Az elején egy kicsit kitett ugyan, de legalább baromi meleg van.
Bííírom!
Alacsonyan zakatol a szívgép, megy ez, csak erőltetni nem szabad.
Nem is.
Pár perc és elérem a fenyőerdő szélét jelző sorompót.
No nem valami sűrű, sötét 'kerekerdő' ez, de jobb mint a füves préri.
Lassan, minden lépését kiélvezve haladok.
Élvezem, pedig nem kéne ebben a melegben, de mégis.
Néha egész árnyasra vált.
Monnyuk mostanában sokat kivágtak itt is a fákból, de azért ne legyünk telhetetlenek! Nem egy Alpok, de közel van és a mienk! Enyimé!
Nem sokáig tart...
Elhagyom a piros elágazást, most nem megyek le a forráshoz, majd még egy pár kilis kurfli után jön csak ez a frissítőpont.
Megint nyílt részen haladok, távolban Felsőörs háztetői és egy-egy darabka Balaton a dombok felett.

Még jó, hogy a közelébe költöztünk.
Idén még nem fürödtem benne :)!!
Bocik legelnek a susnyásban, kolompolnak, mint nyugati testvéreik a nagy hegyek árnyékában. 
Kicsit lejt és én élvezem, hogy trélránigörnek érezhetem magam 275m erejéig.
Kiélvezem.
Meg az árnyas, pihe-puha, fenyőerdei talajt, merthogy a 'lejtő' vége ide ér.
Itt csak a reggel erre vonuló bocik taposóaknáira kell figyelni, meg arra, hogy minél kevesebb élőlényt tüdőzzek le. Részben sikerül. Köpdösök, meg krákogok, de megy ez...
Jön a környék legdurvább ereszkedése.
13m szint 345m-en. És köves...
Megcsinálom gond nélkül, így leérek a Király-kúti völgybe.
Csend, csak a patak csobogása, legalább 10 fokkal enyhébb levegő, optimális párásítás. Kell ennél több?
A patak az ösvény mellett, szintben lentebb és fentebb! visz.
Hosszú, sunyi emelkedő.
Szinte nem is lehet észrevenni a kis bestiát, de a végén a vekker mutatja a szintkülönbséget. Nomeg a patak is szembe folyik ugye...
Tizenix perc lassú élvezkedés felfele.
Kiérek a Király-kútnál lévő piknikhelyhez.
Itt mindig van valami új.
Tűzrakóhely.
Egy sima tűzrakóhely.
Kemencével, fedett beállókkal, nyírt fűvel, korrekt padokkal, asztalokkal, patyolat tisztán, szemét nélkül.
A tűzrakóból elviszik a hamut és tisztítják a tűzteret!
Fát készítenek oda, és nem csak néha, hanem mindig! Egész évben.
Most az újdonságot a kis fém bográcsállvány jelenti, ez eddig nem volt. Most már van az is.
Várom mikor lesz már hámozott zöldség, zsír és piros paprika is bekészítve, akkor jövök...
Felmegyek a forráshoz.
Rengetegszer jártam már itt.
Télen, nyáron, ősszel, esőben, hóban, fagyban...
Alig-alig találkozom itt valakivel.
Most egy család épít épp vízimalmot a patakmederben.
Nem zavarok fotózással, épp csak iszom és mosakszom a jéghideg, bő vizű forrásnál.
Irány vissza, a Balcsi felé.
Megint egy kis komisz ellenlanka. Erdő és fiatalos között. Most jó, de nagy sárban nemszeretem útszakasz.
Téli emlékek.
Szűz hóban toporgok és átkozom a két nyomvályút...
Havas eső és majd seggre esem mikor szemből jövök épp a Király-kút felé...
Rég volt.
Most meleg van, de nem vészes.
És megy. Bakker, ez most megy...
Lassan kiérek a széles dózerra. Egész közel kerülök a kiindulóponthoz, csak nem jobbra, hanem a hivatalos piroson balra veszem az irányt Palóznak felé.
200 m és a Tódi-rétnél vagyok.
Ez nem is rét.
Ez egy mocsaras terület egy jó magasra töltött úttal a közepén. Itt mindig sok a víz. Most is tócsák állnak mindkét oldalon. Békák kuruttyolnak. Este erre jönni horror, mert csak csukott szemmel és zárt szájjal lehet annyi a rovar.

Most csak rengeteg pillangó van. Ezernyi színben és formában. Ahogy elfutok köztük végigsimítanak.
Ajándék.
Mire fényképezném őket, már a java elszáll, de azért megérdemelnek egy képet.
Tovább a dózeren.
Néhol kicsit kövesebb, néhol klasszik dózer.
Kicsit bele-bele hullámzik.
Szeretem.
Télen sem saras, mindig hálás útvonal.
Lombos erdő, fenyő erdő, fiatalos...
Nemsoká' beérek a szőlőbe, bekacsint a Balaton látképe.
Innen lejt.
Egyre jobban.
Az aszfalt elkényeztet pár méternyire, de aztán balost vesz én meg egyenest a köves úton haladok tovább.
Lassan kanyarodom nyugat felé és ezzel feltárul a Tihanyi-félsziget képe is.
Az egyik legkedvesebb látképem. Mindig szép és mindig lenyűgöz. Itt öröm futni, kár, hogy nem tart kilométereken keresztül...
Egyre rendezettebb a kép ahogy ereszkedem a falu felé.
Milyen jó volt itt télen felfelé csattogni a latyakban!
Beérek a mélyúthoz, ez főleg hóban, meg esőben érdekes pálya.
Most csak szimplán árnyas és hűvös.
Nincs már messze a fordító és a kék kút.
Ilyenkor a Király-kúti forrással együtt életmentő igazodási pontok.
A kálvária tetejénél fordulok vissza a kék jelzést is érintve pár méter erejéig.
Az ivás után még az aszfalton visszarázkódom a hegymeneti tempóba, aztán pillanatok alatt megint a természet ölel körül.
Másnak itt az út vége, nekem meg innen kezdődik az igazi...
Szép lankásan, gyönyörűen futhatóan emelkedik ez a rész.
Innen a kilátóig 15 percnyi emelkedőt lehet abszolválni.
Olyan jól megy, hogy nagyon.
Árnyas a völgy, egyáltalán nem érzem a meleget és a pulzusom is tökéletesen a kívánt helyen...
Kicsit még meg is kell tolni, mert kezdek elkényelmesedni.
Magasabb régiókba érve ritkul az árnyék és megint más lesz a világ körülöttem.
Gyors jobbossal a Csákány-hegy felé fordulok megmenekülve a leégéstől.
Megint erdő egy darabig.
Kicsit elégedetlen vagyok, mert a környék szép útjait a tavaszi rendbe tétel óta szétjárkálták.
Nem vagyok szokva, no...!
Télen azért itt voltak érdekes jelenetek...
Balról bejön a kék, jobbról a kék hszög és máris a kilátó alatt állok.
Kicsit rozoga szegény - a környéken a leggázosabb állapotú - de azért ez is szívem csücske. Most nem kell féljek, hogy lelök az északi szél.
Körbe nézek, sorra veszem a 'csúcsokat' és kilátókat.
Merről jöttem, hová is megyek.
Gyors búcsú után robogok is lefelé.
Az imént már megkóstolt kék hszögön megyek visszafelé.
Brutál köves :))))...
... és lejt is. Jajjjj, hogy élem ezt túl?!
Olyan mókás a Dolomitok után, de azért itt is kitörhetem a bokám. Arra azért teljesen megfelel...
Kis hullámzás után susnyásba érek.
Ez jelzett rész, de azért én nem találnám meg elsőre a helyes utat.
Majd' egy év után már nem probléma.
Hazai pálya.


Ilyen mifelénk.
Nyáron.
Délben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése