...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2013. február 20., szerda

Nemmegmontam!

Mondjuk nem kellett hozzá nagy váteszi képesség?!

Arról van szó, hogy végre a rendszeressé vált futkározások eredményeképp baromi jól kezdem érezni magam.
No, asszem ilyet is rég látott ez a blog :)))...

Ezt csak az értheti, akit már egyszer-kétszer elkapott a nagy K.O.

Van kedv - azzal azért általában sosem volt gond - de van erő is hozzá. Nincs meghalás, nincs másnapi recsegésropogás, nincs kialvatlanság és öreguras szüttyögés...

Igazán terepre még nem nagyon tudok menni, mert hó még van bőven, alatta lágy, ragaszkodó sártengerrel, de aszfalton és futópadon elvagyok.

Tegnap pl. egy óra alatt gyűjtöttem 700m szintet padon. Ha azt nézem, hogy ezt a full hegymenetet itt a környéken nehéz lett volna hozni, akkor még örülhetek is.
Örülök is.
Az aszfalt meg soha nem ment.
Már a látványtól is emelkedett a pulzusom.
Ez nem vicc, ez komolyan mértem. Uaz a sík sokkal jobban ment terepen mint aszfalton. No, ezt a lyukat lassan befoltozom.
Átfutok Fajszra a játszótéri kis hídig, majd innen az elágazásig van 1,1 kili enyhe lejtő. No, ezt szoktam párszor odavissza.

(Végre az 6-7 éves műholdfelvételeket ropogós frissre cserélte a guglörsz, így sokkal könnyebb beazonosítani a futásokat. Erdőben is végre odakerültek az irtások, ahol valójában vannak. Itt pl. jól látszik, hogy a mai felvételen már látszik az az ösvény, amit pár hete még nem. Akkor csak saccra rajzoltam be a futóútvonalam.)

Felvetődhetne, hogy miért is nem megyek én a havassaras erdőbe? Megijedek egy kis kosztól?
Nem.
Egyszerűen nem esik jól csúszkálni, sárkoloncot cipelni, bokát, derekat fájlalni. Inkább futok helyette. Lesz még erdő, mező később is, majd megyek oda akkor, amikor van/lesz értelme. Akkor meg aszfaltra, meg futópadra nem megyek...

És remélem, majd akkor is mondhatom, hogy 'Nemmegmontam!'

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése