...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2013. február 25., hétfő

-27. hét

Akárhogy is nézem, ez kérem fejlődés :)!
No nem égigérő, meg ilyesmi, de azért lassan alakul a dolog.

A hétfő és szerda aszfalton telt, kedden futószalagon.
Szombaton meg reggel annyira szakadt a hó, hogy azt hittem a tervezett hosszabb, andalgósból nem lesz semmi.
Igen, nem lett volna semmi, mert vízszintes hóesésben megint nem lett volna kedvem kimenni.
Aztán tíz körül elállt és gyorsan reagáltam is a megváltozott viszonyokra.
Épp fagypont felett, enyhe szellőben, szűz hóban.
No, ez pont nekem való.
Monnyuk a köd nem hiányzott, de ehhez már mostanában tényleg elég jól hozzászoktam. A fűúton sem volt túl vidám a helyzet - mármint az autósoknak. Futni pont jó volt.
Főút Veszprémfajsz előtt A kanyarban.
Szépen elkocorásztam a Kálváriáig és innen rátértem a szokásos piros sávra. Megint szűz havat kellett taposnom, mint egy hete is. Az ősszel frankón kitisztított ösvényt asszem tavasszal megint kezelésbe kell vegyem, mert itt azért annyira nem lehet majd bicajjal szaggatni lefelé:
Piros sáv a Kálváriadomb oldalában.
Mivel gépet vittem magammal egy kis ökörködésre, filmezésre is volt érkezésem. Alapjába véve azért sokkal nyugisabb viszonyok voltak, mint eddig. 10-15 cm friss, de alatta kemény hóréteg. No sár!
Párás, szinte melegnek érzett levegő és az erdőben szinte tökéletes szélcsend várt. Kedvenc nyiladékom is legszebb arcát mutatta.

Piros sáv nyiladék Király-kút felett.



Innen tényleg örömfutás örömfutása lett a dologból. Az időm azért nem volt acélos, viszont a mentális értéket is beleszámítva nagyon pozitív lett az egyenleg. Csodák csodájára három nyomot is felfedeztem a forrásnál.
Huhhh, ez aztán a forgalom!
Király-kút havasan.
A lefetyelést sohasem hagyom ki, mert ennyire finom és hideg vizű forráshoz nem nagyon volt még szerencsém. Most is feltöltekeztem, majd a nyomok után elindultam Paloznak irányába. Az volt a tervem, hogy a piroson lefutok a szőlősön keresztül a faluba és vetek egy pillantást Tihany felé. Hátha...
A Tódi-réten, a Tücsök-kútnál egy szépen megtermett rókával találkoztam. Annyira nem volt ijedős. Volt időm elővenni a gépet, lefilmeztem, nézelődtem, aztán még nekem kellett ciccegnem, hogy mozduljon már arrébb...
Szépen lecsorogtam a szőlősbe és persze kb. 100m látótávolság mellett nem láttam Tihanyból még egy visszhangnyit sem.
Innen rácuppantam a balatoni kékre és betámadtam a Csákány-hegyet. Ide elég sokszor felfutok, de mindig jelzetlen ösvényen, ezen a jelzett szakaszon eddig ha kétszer jöttem. A szépen kifutott kaptatón aztán szembe is találkoztam a három idős túrázóval, akik lábnyomait egy ideig követtem a Király-kúttól.
Hát igen, ki is az aki veszi a fáradtságot és kimegy ilyen időben az erdőbe...
Az Endrődi-kilátó így, friss havasan a legszebb. A környéken ez a leglelakottabb, ilyen építmény, szegénykémre ráférne egy felújítás.
De azért nem rossz így sem...
Csákány-hegyi Endrődi Sándor-kilátó
Gyors fel, gyors le, aztán hazai pályán indultam visszafelé. Egy kis turistaútra döntött erdőrészt azért át kellett másznom, de ez nem tudott kihozni a sodromból. A Nosztori-pihenőtől aztán inkább rövidítettem a sárgán, sőt az aszfaltra is visszatértem. 2,5 órája voltam úton és kezdtem érezni, hogy reggelizni kellett volna...
Ennyi idő alatt sokat olvadt is és érezhetően melegedett az idő.
A Fajsz alatti résztávozós szakaszom is feketéllett - mára teljesen leolvadt.
Fajsz és a 73-as közötti aszfaltos pályám
Kiérve a burkolatra úgy éreztem, hogy az ízületeimet minden lépésnél kalapáccsal verik. A vizes hó miatt a Salomon Gore-s Wings-emben mentem. Hááát, a hóban tényleg jó szolgálatot tett, de alaposan elszoktam ettől a kemény talptól. Komolyan rossz érzés volt ebben trappolni.
Vércukrom nulla volt, de azért csak nem hagytam magam és emelt fővel szedtem a csülkeimet.
21,6 kili lett és béna 2:36ó, de azért a filmezések fotózások biztos elvittek 15-20 percet, Így azért nem is olyan rossz.
Egye bogyó...

Vasárnapra még terveztem egy kisebb kört, de röpimeccsre mentünk, meg még délután uszodába kellett kísérjem a kölköket, mert nem elég nekik a heti ötszöri ázás, nehogy má' kimaradjon ez is...

Nem volt rossz hét, de azért ennél csak jobbakat szeretnék :))))...

Ma persze megint úszott minden az olvadékban és bazi köd volt. Maradt az aszfaltozás. Élveztem és ment is.

Nem is tudom mikor írtam ennyi jót egymás után!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése