...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2012. március 11., vasárnap

Haspók

Sikerült elérni azt az állapotot, hogy a napi teljesítményemet a gyomrom állapota szabja meg.
?!?
Igen.

Mióta ezt a tejmizériát diagnosztizáltam magamon elég nagy problémává vált az étkezés. Eddig nem igazán figyeltem erre, de mivel kiestek a kedvenceim elég nehéz a választás.
NO: vaj, túró, tejföl, joghurt, kefir, sajt, vajkrém...

Brrrr... akkor mi marad a kenyéren?

Néha ott töketlenkedem az üres pirítós felett és csak meredek a nagy semmibe.

Reggel gyümölccsel indítok, ezzel nincs is gond. Mióta megvettük a gyümölcsprést iszonyat mennyiségű gyümölcs fogy.
Reggeli futás után esetleg egy újabb adag gyümölcs következik, esetleg, ha van rá alkalmam, akkor egy kis mandula, dió.

Délre vmi zőcség, rizzsel, tésztával, bulgurral, kuszkusszal.
A rizs jöhet éjjel-nappal. Imádom. Akár magában is.

Délután néha egy kis nasi becsúszik, főleg, ha kávézunk is (persze ezt is tejszín, vagy tej nélkül).

A gond aztán este jelentkezik igazán.
Szeretem ugyan a salátákat és sokszor eszem is, de az ilyenkor szokásosan elérhető répa- cékla-kukorica-jégsaláta már egy kissé unalmas.
Meg legyen-e kenyér?
Mert minek is?
Jó, legyen, a pirítóst szeretem is. De mivel?
Van fasza házi szalonnánk, disznósajtunk, sonkánk.
OK. Ritkán jöhet, de folyamatosan azért nem tömném ezeket.
Szóval itt elakadok.
Meg néha reggel is, futás után jó lenne egy sajtos szenyó, vagy hideg kaukázusi kefir...

Mióta elhagytam a tejtermékeket, sokkal jobban lecsúsznak a húsok. Eddig pedig egyáltalán nem kívántam a húst, most azért jobban. Ezzel párhuzamosan az édességek utáni, néha csillapíthatatlanul feltörő vágy is jelentősen csökkent. Régebben elképzelhetetlen volt, hogy én édességre nemet mondjak. Most simán.

Szóval változott a táplálkozásom és ez rendesen fel is borította az emésztésem.

Pl. most hétvégén is: már pénteken is éreztem magamon, hogy valami nem smakkol, aztán szombat reggel már kifejezetten diszkomfortot éreztem a hasam tájékán.
Természetesen ez meg is mutatkozott a futásban is.
Már induláskor éreztem, hogy szar lesz, aztán az első 10 percben már majdnem begörcsölt mindkét vádlim. 140-es frekinél majd meghaltam és a 1,5 órás szenvedés végén szinte összeestem.
Nap közben valami csoda folytán megszabadultam a belső terhektől. Az igazság az, hogy nem tudom mi tett be nekem és az sem, hogy mi hozott rendbe?!
Erre ma frenetikus 3 ó-t nyomtunk. Szinte végig flow-ban és tarjáni futócimborám csak lobogott mögöttem mint a győzelmi zászló.

Összehasonlíthatatlan két futás és 24 óra nem volt köztük.

Eddig is tudtam, hogy sok múlik az emésztésen, hisz a biológiai szerepén túl a közérzetemen keresztül is nagyon meghatározza az eredményeimet.
Most ezt hatványozottan érzem.
Viszont míg eddig azt hittem tudom a saját receptem, addig ez most alaposan felborult. Eddig odafigyelés nélkül ment a dolog, mert a családon belül sem kellett senkinek külön főzni, vagy mást enni. Most ez figyelmet igényel, és innen már nem olyan ösztönös. Ha meg elkezdek agyalni, hogy mit, mikor, miért azt és miért pont úgy, akkor megette a fene.
Szóval most ez egy jó kis játék.
Monnyuk két héttel a párizsi verseny előtt azért nem igazán jó még ezen tökölődni...

Ezek vannak...

A versenynaptárban egy kérdéses lyuk is betelt a sikeres LUT nevezésemmel. Így gyakorlatilag júni végéig teljesen betelt a naptár. Kisebbek még lehet, hogy lesznek, de hosszabbak semmiképpen.
Sajnos kimaradnak olyan versenyek, amikre már évek óta fáj a fogam, de ez most így alakult.

A februári ultralájtos hónap után a március nagyon szépen alakul, mind szintben, mind km-ben.
Ha még egy kis tavasz is bevillan, akkor egész jó kedvem fog kerekedni...

1 megjegyzés: