...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2012. január 2., hétfő

2011

Tegnap kora reggel felkeltem és míg a család szunyókált, megajándékoztam magam egy Woody Allen filmmel.
A Broadway Danny Rose-t néztem meg.
A kedvencek kedvence.
Jól kezdődött az év!

2011.

Háááát.....?

Magasság: 89.305m
 Táv: 2178 km
Tavaly is azt írtam, de most sem tehetek mást:
Nem sok, viszont kevés...

Gyakorlatilag nyár közepéig max. órás futásokat bírtam csak megtenni, mint egy hadirokkant olyan voltam. Aztán csak lassan múltak a nyavalyák.

Ha a kilikben nem is, de a mászott méterekben így is többet toltam, mint valaha. Volt több 10.000m-en fölüli hónapom. Persze a szeptemberi TDG ebben jócskán besegített. Az ottani tapasztalatok alapján viszont célként tűztem ki, hogy idén a tízezres hónapoknak alapból meg kell lenniük. A térdem és bokám sokkal jobban működött az olasz terhelés után, sokkal biztosabb és erősebb volt a talajfogásom. A lábam izomtónusa sokkal megnyugtatóbb volt. Ekkor jöttem rá igazán arra, hogy a gyógytornászom miért is hajtogatja folyton a rendszeres erősítést.

Talán az is közrejátszott ebben a gyenge évben, hogy nem akartam semmit igazán. Hagytam, hogy történjenek a dolgok. Gondoltam, hogy majd ment közbe adódnak a versenyek. Ez lehet, hogy nem jó stratégia. 
Nekem nem.
Ha van jó előre kitűzött cél, akkor talán a tudat alatti is ennek fényében működik. Ez a plusz meg kell. Az, hogy '...edzegetek és aztán majd, ha úgy érzem magam, akkor elmegyek bizonyos versenyekre...', az felejtős.

Idén már ennek fényében kicsit szorosabbra is vettem a figurát:

Március 24. - EcoTrail
Május 27. - Maxi Race
Nyáron még vmi, de még nemtom mi...
Augusztus 31 - UTMB

Az igaz az lenne, ha nem sorsolnának ki az UTMB-n és jövőre mehetnék. Szívem szerint az lenne az ideális, de azt meg nem szeretném ,hogy csak jövőre nevezzek és talán kis balszerencsével 2014-ben menjek teljes kört.
A nyári programot is ennek a sorsolásnak a kimenetelétől teszem függővé.

Én megadom a lehetőséget, majd fentebb eldöntik, hogy mire is készüljek. Ahogy lesz, úgy lesz jó. Pont.

Azért abból a szempontból nem panaszkodhatok, hogy az év vége nem alakult terveim szerint. Nagyon élvezetes és értékes futásokat sikerült abszolválni. Érzésre is megnyugtató a fejlődés és a napi számok is egyre tetszetősebbek.
A tavaszi, sok mászásos futásokat az esetlegesen beköszöntő téllel én is előtérbe fogom helyezni. Talán kisebb esélye lesz a sérülésnek és a jégen és latyakban veszélyesebb futások helyett a lassabb, de küzdősebb mászások legalább kondiban tartanak. 
Enyhe mosollyal fogadtam, hogy már ortodox futók is áttértek a kili gyűjtésről a magasság gyűjtésre.

Ez a szintgyűjtés nem fogadalom féle, nem is lenne szerencsés, csak egyszerűen ennek jogosságát mutatja a tapasztalat.
A fogadalmak amúgy sem jók. Olyanok mint a kúrák. Mint pl. a fogyókúra. Ha meghallom a szót már kiver a víz. Aki ilyet tesz, annak inkább az agyát kell kúrálni...

Kisebb korszakot lezáró felfedezéssel lettem gazdagabb az év végén! 
Talán 25!!!! éves nyűglődésemnek teszek pontot a végére. 
Azt tudtam/éreztem magamon, hogy nem vagyok egy nagy húsevő. Néha ugyan megkívántam, de alapvetően el voltam nélküle.
Tejet, tejterméket viszont mindig is fogyasztottam. Monnyuk tejet kb. 20 éve nem, mert nagyon nem szeretem, de a sajt/tejföl/túró/kefir/joghurt vonulat mentén azért tudtam pusztítást végezni.
Aztán most pár hete arra lettem figyelmes, hogy hiába zabálok a saját vágású disznóból bármit, nem jelentkeznek a szokásos tüneteim. Miért is nem? Arra jutottam, hogy a tej/tejtermék fogyasztás teljes elhagyása miatt. Ezen gondolat mentén kicsit figyeltem magam és bíz egyre jobban érik ez irányú gyanúm. A legkisebb tejes étel is problémát okoz, míg a jó vastagon kent sült hús zsír+cafatos hús kombó meg sem kottyan. Nem mondom, hogy állandóan ezen fogok élni, de legalább tudom hogy álljak ezen kajákhoz...
Most egy vega persze rögtön hányótálért rohan, de különösebben nem érdekel. Ha megkívánom, akkor megeszem.
Ezzel ellentétben a tejes dolgokat hiába kívánom ,meg, akkor sem fogok belőlük enni.
A fő vonulat persze a gyümölcs/zöldség/rizs/ egyéb gabona lesz, de a periféria erősen megváltozott ez által.
Néhány kontroll még kell, de nagyon sanszos, hogy ez a tényállás.
Ez a tényállás, az ÉN tényállásom. Másé más. Más tapasztalja meg a sajátját. Ebben sem hiszek semmi uniformizáló, egyedül üdvös megoldásban. Persze ez így munkás, a saját út keresése sokkal macerásabb.

Épp az jut erről eszembe, hogy sokszor kérdi, sok waldorfos szülő, hogy az adott helyzetben 'Mi A waldorfos megoldás', 'Mi A waldorfos válasz'? Aki ilyet kérdez az ténleg nem érti az egészet. Ez nem egy lelki útmutató, ami tételesen megadja a választ bizonyos kérdésekre. 
'A gyerek veri a lányokat, szemtelen a tanárral és az apját sem tiszteli.' Felütöm a kiskátét és kiolvasom belőle, hogy 20 perc kukoricán térdeplés és két közepes pofon a megoldás. Persze...

Ebben az esetben is uaz a megoldás, mint a fentebb említett kaja ügyben.

Egyben, egészben kell nézni az adott problémát és nem mások megoldásait, hanem saját tapasztalatunkat és JÓZAN, PARASZTI ESZÜNKET használva kell keresni a számunkra elfogadható és TELJESÍTHETŐ választ. 
Az utóbbi jelző is baromi fontos! 
Mert hiába tudom, hogy mi lenne az ideális megoldás, ha esélyem sincs a kivitelezésére, akkor csak frusztrálni fog, de nem segít semmiben.
Igen, mindig lehetne jobb, lehetne szebb és több. De nem ez számít. Az számít, hogy amikor legbelül mérlegre tesszük a dolgokat, akkor azt mondhassuk, hogy megtettük azt, amit megtehettünk. 
Az hogy nem, vagy nem tökéletesen sikerült vmi, az nem restség, lustaság, büszkeség, hiúság oka. 
Ez a fontos!


Épp most dúl megint egy hochbió kaja gerincű eszmefuttatás a terepfutás topikon.

Ez épp azt juttatja eszembe, amikor két ovis szülő vérre menő vitát folytatott egymással.
Az egyikőjük a gyermekoltások elleni harcosok egyik vezéralakja volt. Komolyan vette a dolgot. Sokat agitált az ügy érdekében. Persze ezen túl is vigyáztak az egészségükre. Figyeltek mit esznek, mit isznak, mit (nem)néznek a gyerekek, milyen iskolába járnak... De monnyuk a Coca-colát sem vetették meg és csapvizet ittak...

A másik szülőt hidegen hagyta az ólom tartalmú oltóanyag, de hochbió módon étkeztek, csak hochbió kozmetikumokat használtak, ect...

Valahol persze mindkettőjüknek (is) igaza van. 
Kicsit furcsa a mikrogrammnyi  ólom ellen harcolni, miközben később kólával mosom a gerekem beleit, és kár érdektlenül elmenni egy újszülött intézményesített mérgezése mellett ha később meg mindent elkövetünk az egészséges életért.

Az én véleményem az, hogy itt is a lehetőségek szerint tegyünk meg azt amit lehet.

Mi pl. nem veszünk kenyeret. Mivel belefér az életünkbe és fontosnak tarjuk ezért megsütjük magunknak. Mivel megoldható, azért a lisztet sem vesszük. Tök egyszerű 4-5 hónapra való búzát egyszerre megvenni s mindig csak a felhasználandó mennyiséget, saját szájunk íze szerint megőrölni. Gyorsabb, mint időnként elmenni lisztért és még olcsóbb is! Lehetne saját földünk és saját gabonánk, mert az tényleg még jobb lenne. De akkor már jó vetőmag is kellene. Erre viszont sem időnk, sem energiánk nincs. Persze így nem biztos, hogy tökéletes búzát kapunk, de ezt kénytelenek vagyunk bevállalni. Ez igaz. De ennyire futja. Ha minden egyes lépcsőben romlik egy élelmiszer minősége, akkor nem mindegy, hogy hány fokot ellenőrzünk mi! A lehetőségek szerint törekedni kell minél többre.
Aztán persze lehet, hogy gyomorrák lesz a vége, de legalább elmondhatom magamnak, hogy megtettem, amit lehetett...
Ha ki sem próbálom, ha meg sem hallgatom, akkor viszont fütyi vagyok és úgy kell nekem...

Honnan is indultam?
Áhh mindegy!

Boldogújjjévet...

6 megjegyzés:

  1. Valahol rettenetes kitolásnak érzem a természet részéről, hogy nem azt kívánjuk ami jó nekünk. Miért nem lehet ez egyszerűbb? :)

    VálaszTörlés
  2. Azert ezt a husos temat meg ne tekintsd teljesen lezartnak. :)

    Bozot: Lehet hogy fejben kell valtozni, es azt kivanni ami jo? :)

    VálaszTörlés
  3. Mert a 'kívánás' első sorban azt jelenti, hogy mi ízlik. Ha azt is jelenti, hogy mi jó igazán nekem, akkor azért nem olyan rossz a helyzet. Ha tudom, hogy jól érzem magam tőle, ha jó a közérzetem, jobban megy a futás, stb, akkor én máshogy viszonyulok az adott kajához.

    VálaszTörlés
  4. A húsos témát nem tartom lezártnak, mert látni kellett volna ma is a gyerekek arcát, amint zabáltuk a zsíros sülthúst...
    Teljesen hidegen hagyott a házi sajt, viszont új távlatokat látok zsír és hús fronton :)...

    VálaszTörlés
  5. Nem veszek malacot.
    Viszont nov-dec viszonylatban 3 disznyót lefoglaltam. Rezzenéstelen, póker arccal, miközben tudtam, hogy nekünk egy is bőven elég...

    VálaszTörlés