Nagyon durva

Ma kérem nyomtam 5,8 km-t  250m szinttel!!! És nem fájt semmi.
Ezért érdemes volt edzeni télen, szenvedni hóban, latyakban, mínuszokban.
Végre látom a gyümölcsét, kezdenek jönni az eredmények...

Péntek este megkaptam a gyógytorna feladataimat, hála drága gyógytornászomnak! Azóta csavarom, nyújtom, horpasztom, feszítem magam, ahol csak tudom.

Vasárnap megint sikerült az asztal túlsó feléről nyálcsorgatnom. Nagyon ideális időben futhattak a VTM résztvevői, irigykedtem és egyben hálát is adtam kis eszemnek, hogy nem neveztem.

Jó volt látni megint az arcokat, kicsit megcsapott a menetszél és alig áztam el, szóval panaszom nem lehet.

Sőt! Fejlécfotó is készült! Olyan, mintha futnék. Bazijó, nekem tetszik és azért mégsem vagyok túlságosan felismerhető :))).

Tehát a mai nappal (direkt megszámoltam) 6. alkalommal megnyitom az idei futóévemet. Sokadik újrakezdő vagyok, miközben nem is hagytam abba...
32 napom van, hogy összekapjam magam a Mátrabércre. Ma tudatosult bennem, hogy 10 óra a szintidő, így a laza PB helyett egy laza szintidőn belüli teljesítésre módosítom a fogadást önmagammal.
50% az esélyem.
Vagy megy, vagy nem.
Ez korrekt kiindulás.
A CCC-n is tesztelt 'esélytelenek nyugalma' c. lelki attitűd remélem be fog jönni, most már csak annyi a dolgom, hogy ne sérüljek le egyszerre kettőnél több helyen. Ez menni fog, ügyelek majd magamra.
 (Most látom, hogy pár poszttal ezelőtt is írtam erről a lelki dologról, szinte szó szerint. Talán mert tényleg komolyan gondolom?!)