"...soha nem érdemes holnapig várni, mert a bal- meg jobbsorsunk a saját kezünkben van. Senki nem állít fel a díványról és senki sem álmodik helyettünk. Álmok nélkül pedig csak droidok vagyunk." (K.B.)

2011. január 20., csütörtök

Motiváció

Nemtom mitől, de baromira kedvem van futni.

Monnyuk nem megy. Szép lassan kocorászom, hogy a nyavalyáim ne jöjjenek elő, pulzusom magas, ennél már csak a testsúlyom magasabb, de ennek ellenére baromi nagy kedvvel megyek.
Ez jó. Remélem ez kihúz majd ebből a dágványból.
Nyakam már működik, ha nem is 100-as.
Jobb combhajlítóm csak futás után és inkább az autóban üléskor érzem, szintúgy a derekamat.
Amíg futok egész egyben vagyok, csak ne kelljen megállni.
Végül is ez nem rossz állapot.
A keddi terhestorna után még érzem a combjaimat, de azért a futás még megy.
Ott is.
Az esti edzésen baromira motivált vagyok. Csinálom a gyakorlatokat és nagyon élvezem. És megy is. Ami nem megy, az meg nem is fog soha, szóval azzal nem is törődöm.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése