Szeptember

Kicsit felemás volt a hónap, de soha rosszabbat!

Az első napokban a TDG-re készültem - mármint a kísérésre - (Húbanyek, erről nem is írtam...?!) aztán utazás és kintlét. Ezzel elmentek az első napok.
Második héten végre pótolhattam az elmaradt hegyi edzéseket. Összesen 8200m szint jött össze, ennek döntő többsége zsákkal, megpakolva, gyalogolva. Egy éjjel volt, amikor futottam. Az viszont csodálatos volt. Inkább hosszabb, monotonabb részekre mentem mint tavaly, nem volt rövid távom.
Hazajövetel után még pár napig tartott a józanodás, pihenés és ügyeim rendbe tétele, de aztán lassan bejáródott a rendszer, ami azóta is halad. Talán egyre jobban.

Nagyon fontos, hogy hosszabbakat futok, gyorsabban.
Elhatároztam, hogy az eddig sajnos kimaradó hétvégi hosszú menetekre időt szánok.
Minden héten szeretnék egy legalább 30+, de később inkább 40+-os távot. Ezek eddig kimaradtak és szerintem ez nagy gáz. Hiába mentem eddig rendszeresen 1-2, max. 3órákat, ez kevés, ha a célversenyek inkább 7+, vagy azon túl vannak. Ez nem működhet így! A hétvégi családi programok megóvása miatt ha lehet, ezeket az időigényes futásokat péntekre fogom tenni, vagy csütörtökre........, vagy szerdára....

Amíg lehet, addig a bringát is beleteszem a heti mozgásba, mert eccerűen jó.

Az utolsó szeptemberi hét már olyan lett, amilyet szeretnék később is.
18,5+11,5+11,2+2ó bicaj+36km
Ráadásul a szombati hosszú után éjjel még fiammal elcsoszogtunk az Óbudavár éjjeli rendezvényére is. (Ez kicsit fárasztóbb volt, mint a délelőtti 36 kili...)

A szombati karikán folyamatosan az járt a fejembe, hogy ezen a tájékon nagyon pöpec futóversenyt is lehetne szervezni. Baromi könnyű lenne a logisztika, hiszen sok helyen érint utat, vagy települést a Balatonnal párhuzamosan futó turistaút. Már a nevek is megvannak: Balatoni gyors, Balatoni Expressz...
Gyönyörű a környék, a panoráma mesés, a terep hihetetlen változatos, a pálya aszfaltos, földes, tűleveles, köves, brutálsziklás.... mindenféle! Széles, keskeny és egészen szűk ösvények és olyan kaptatók, hogy magam sem hittem a szememnek. Bazi jó!

A hét végére erre mit látok a túranaptárban?!
Ezt.
Majdnem seggre ültem!
Hiszen ez hazai pálya sok helyen!
Nem is kérdés merre leszek szombaton (jó, hogy nem fogok sok időt elvenni a családtól hétvégeken...)!


Ma lementünk együtt Lovas-Palóznak környékére, kicsit sétálgatni, fotózni, fügét és szőlőt enni.
Pfujjdeszarvoltnekünk...
Nagyon csendes, nyugdíjas környék ez ilyenkor. Ez való nekünk.


Kedden fiamat a Bakonyba kell vinni, vmi ottalvós gyakorlatra. Gondolom ha már arra járok, viszek cuccot is, ne fogyjon hiába az a drága üzemanyag...


Spari.
Igen most volt hétvégén és sokszor eszembe is jutott, meg amíg a laptop aksija bírta, addig követtem is az eseményeket az ágyból.
Be kell valljam, hogy egyre közelebb kerül hozzám. Nem mondom, hogy belátható időn belül, de azért nem mondom, hogy soha...

Ráadásul az aszfaltos BondiB Hokámmal kis bibi kerekedett.
Kedden, vagy szerdán beleléptem egy giga tüskébe, ami átszúrta a talpát. Üvöltöttem is akkorát, hogy belezengett az erdő. Szépen leültem, levettem és próbáltam megtalálni mi bökött meg. Nem találtam. Megnyugtattam magam, hogy biztos nincs a talpban.
De, sajnos valahol mégis a vastag talprészben maradt a tüske, vagy egy része. Szombaton futás közben, hegymenetben, amikor amúgy is a talppárnákra terhelek, néha még rendesen megbökött. Megint leültem és próbáltam megtalálni, de a vastag talpban ez reménytelennek bizonyult.
Sajnos lehet, hogy terepen így nem nagyon tudom majd hordani. Ez nagyon bánt.
Marad az aszfalt?!