Ünneprontás

Csak, hogy ne legyen fenékig tejfel és fokozódjon a helyzet amit akinek nem inge ne legyen gatyája. Vagy ilyesmi...

Kicsit azért is költöztünk  el, hogy végre magam mögött hagyhassam régi munkámat és talán egy kicsit új vizekre evezhessek. Én.
Persze ez nem megy egyik napról a másikra. Van egy kis átmenet.
A váltás egyik oka az, hogy nem látom értelmét olyan dolgokkal foglalkozni, aminek nincs értelme. Nem látom értelmét folyamatosan olyan terveket rajzolgatni, amiket aztán a kutya nem vesz elő, DE ha gond van akkor!...

Ma voltam egy közeli nagy beruházáson.
Kertészeti terv.
Aha, azt sem tudták, hogy van-e ilyen. Még szerencse, hogy vittem magammal és megmutattam nekik milyen is.
Mivel azonban milliós - lehet, hogy tízmilliós - károk keletkeztek az épületben a helytelen kivitelezés miatt ezért szépen elkezdték előszedni, hogy hol is lehet betámadni a tervezőket.
Mondom, nem volt kertépítészeti tervük. Én mutattam nekik meg, de rögtön megtalálták, hogy mi nincs rajta és hogy miért van baj.
Szóval nem éreztem/érzem magam túl jól a bőrömben.
Ha ez egy normális országban - értsd. európai, ázsiai - országban történik, akkor csak legyint a tervező. De ez itt történt, Abszurdisztánban. Itt nem lehetek nyugodt, hogy holnap nem az én nyakamba varja az egész mutyihadsereg a helyreállítást.
Nem hiányzik ez nekem. Ez a mennyiségű szenny és ezzel járó stressz már olyan szinten lefáraszt, hogy teljesen lebénulok tőle.
Szó szerint.
Nemhogy futni, de mozogni is alig tudtam egész nap és holdkórosként kóvályogtam.
Ez az, ami igazán fárasztó, nem az edzés!
Nap mint nap ebben lenni nem embernek való. Én ezt nem akarom. Nem vagyok kíváncsi rá. Sajnos még beletelik egy kis időbe míg magam mögött hagyom ezt az életet, de úgy vélem ez a hosszú élet(em) titka. Most látszik igazáén, hogy a stressz a fő ellenség és energiafaló szörny.

Egyébként elkezdtem a visszaszámlálást.

A -47. héten tartunk.

Valamikor ezt az egész írást a CCC felkészülés dokumentálására kezdtem. Most kicsit hosszított lett a menet. Nem mintha a táv bármennyit is számítana.
Ha semmi másra nem lesz jó az egész, minthogy minden héten tegyek egy lépést, akkor már megérte.

Holnap Bakony.