Nyaralás?

Kicsit félve várom, hogy mikor múlik el ez a nonstop nyaralás érzés. Vagyis dehogy várom, de egyszerűen lehetetlennek tűnik, hogy ez huzamosabb ideig fennmaradhat.
Mitől érzem ezt?
Attól, hogy:
- Az iskolaév ugyan elkezdődött, de ez egyáltalán nem nyilvánul meg állandó autóba ülésben, ezzel járó stresszel és időveszteséggel. Reggel elmennek a kölkök, aztán ki-ki a maga idejében hazajön. Fantasztikus, hogy ez ilyen egyszerű is lehet!
- Ezzel rengeteg időt spórolunk és az időbeosztásunkat sem az iskola szabja meg. Tehát én osztom be, az én időmet. Pazar!
- Mivel itthonról futok és ide is érkezem nincs időveszteség. Eddig szinte mindig autóba kellett ülnöm, hogy normálisat futhassak. Vagy a reggeli gyerekszállításhoz, vagy hazafuvarhoz, vagy vmilyen más autós programhoz igazítottam a futásaimat. Így nem akkor futottam amikor akartam, hanem amikor lehetőség adódott rá. Most ez nincs. Reggel hideg van és fúj az északi jeges szél? Futok délben, vagy délután, amikorra javul az idő. Meleg van, hőség, napsütés? Futok kora reggel, futok erdőben és hűs, patak menti völgyekben...
- Rendezett, tiszta, nyugodt környezet. Visszamegyek Tinnyére és olyan mintha a vad keleten lennék. Komolyan. Eddig ez nem is szúrt szemet, de mostanra nagyon érzékelhetővé vált a különbség.
- Hihetetlen ösvények. Ezt tényleg nehéz leírni, de olyan, mintha egy nagy futóparadicsomban lennék. A múltkor is Felsőörs és Lovas felé kanyarodtam kicsit felfedezni az új ösvényeket. Jelzett út. Nyírt - mondom, nyírt!!!! - fű az ösvény mentén, szemét nyomát nem láttam, szűz avarszőnyeg ízlésesen elrendezve kikopott részeken, bővizű - ilyen szárazságban!!!!! - patak csörgedez mellettem, egy lélek sehol, enyhén lejt - vagy hát ugye visszafelé emelkedik :) - és csend. Olyan csend, hogy beleremeg az ember belseje. Olyan flow, hogy tankönyvbe való.
- Azon túl, hogy eljárok futni, folyamatos mozgásban vagyok. Átruccanok egy kertbe bicajjal, elmegyünk megnézni vmit a faluban, vagy csak egyszerűen mozogni van kedvünk, vagy le kell ugrani vmiért a suliba, vagy közértbe. Ez mind-mind kerékpárral, vagy gyalog történik. Az edzésen kívül is rengeteg a mozgás. A közös együttlét.Pont, mint egy nyaralás alkalmával. Vagyis nekünk ez csak nyaralások alkalmával adatott meg. Most meg ezek lettek a 'szürke' hétköznapok kellékei.
- Mindent kisebbnek érzek magam körül. Kisebb az iskola, kisebb a falu ahol lakunk, a ház amiben élünk, a szomszédos települések. Kisebb a város, amihez kötődünk és sokkal közelebb is van mint Budapest. Kisebb a 'dugó' a városban, kisebb a piac, a boltok, a terek... a kosz... Mivel kisebb, ezért beláthatóbb, átláthatóbb, barátibb, kezelhetőbb. Persze még minden új, minden kicsit furcsa, sarkos, bizonytalan de nem rossz, hanem inkább várakozásteljes értelemben.
- Tinnyén állandó matatás ment a ház körül. Kertben, veteményesben, házban, házon. Egy kertes házban állandó bütykölés megy. Ezzel szemben egy bérleményen nincs mit matatni. Persze egy-egy plusz polc, vagy apróbb teendő van, de közel sem annyi a dolog, mint Tinnyén volt. Ha itthon vagyunk, akkor együtt vagyunk és egymással foglalkozunk, nincs az az állandó 'húúú, még ezt meg azt most meg kell csináljam' érzés. Nincsenek halaszthatatlan munkálatok.

Lehet, ezek egyenként nem nagy dolgok, de együtt nagyon erőssé válnak. Azt érzem, hogy béke és lelki nyugalom van bennem. Mély nyugalom. Nem parázok a jövőtől, a munkáktól, a munka hiányától, a pénztelenségtől, betegségektől. Nem, Nyugalom van. Mély nyugalom.
Spari közeledtével benéztem a fórumra is és nagyon szíven ütött egy bejegyzés, Szinte üzenet értéke volt és azóta is sokszor, nagyon sokszor eszembe jut futás közben. Ez az.

Béke, harmónia, hit... valami hasonlót élek meg most.

Futásszakmailag meg úgy alakul a dolog, hogy alakul.
Nincs edzésterv, ami lehet, hogy hatékonyság szempontjából nem előnyös, de nyaralunk vagy mi! Megyek. Önként és dalolva.
Régebben futottam a szokásos Csabai körömet - a kicsit - 10 kili környékén. Most ilyen rövid köröm nincs. 15-16-nál nem tudok nagyon kisebbet. Ez esik jól. Ugyan nagyon még hosszú sem akadt, mert olyan 20-22-nél többet eddig nem mentem. Ebben a tartományban viszont, könnyedén.
Szint itt nincs sok, nagyon keresni kell, hogy azért legyen valamennyi. E miatt viszont gyorsabb a tempó. Monnyuk 18 kili 350m szinttel 1:30-1:40 környékén. Ilyenek mennek. De ezek a számok nem adják vissza, hogy ezek gyakorta flow-ban telnek, ami eddig nagyon ritkán érintett meg. Nyugodtam, olyan alacsony pulzussal, hogy hihetetlen. 130-140 között vígan elvagyok, ha nagyon nyomom 155-ig megy max. Ez 10-15-el alacsonyabb az eddig megszokottól.
Tegnap előtt is olyan szarvasbikával találkoztam, mint amilyet csak mesében lát az ember. Rám nézett, mindketten megálltunk,  maid pár másodperc múlva elugrott a nyiladékból. Továbbfutottam, majd a következő nyiladékban újra szemeztünk. Megint elugrott. Tovább futottam majd pár perc múlva keresztben előttem átrohant az úton. Ezek testközeli dolgok. Itt vadat simán 10!-20!-30!m közelről lehet látni. Rendszeres, hogy őzek nem szaladnak el, csak megmerevedve figyelik a tovahaladásom. Tegnap 10 azaz tíz méter sem volt köztünk. Szinte én ijedtem meg jobban, amikor megmozdult az avar...

Összefoglalva azt írhatnám, hogy:   hurrá nyaralunk!!!

A blogírás is azért ilyen hézagos. Nyaralás alatt az ember pihen. Kikapcsol és próbál olyan dolgokat tenni, amiket hétköznap nem és fordítva.
Pedig a fejemben nap mint nap megírom a posztokat, csak épp le kellene ülni a gép elé...