Nem, biztos az.
Olvasok egy könyvet és néha be-be hajtom az oldal sarkát. Nem tudom mit várok ettől, mert nem igazán szoktam visszanézni ezeket a részeket, de ez a szokásom megmarad(t).
Most ezt hajtottam be vmikor éjjel:
"- Lehet. De amikor feljövök az utcáról, egyedül, akkor utálatos előkotorni a kulcsot, és megfordítani a zárban, hogy aztán benyissak egy üres szobába... olyan, mintha egy kriptát nyitnék ki. Éppen elég anélkül is, csak bemenni... oda, ahol legfeljebb a bőröndjeim várnak, más nem.
- Nem vár bennünket sehol semmi - mondta Ravic. - Mindent nekünk kell magunkkal vinnünk.
- Lehetséges. De legalább valami kegyes illúzió lenne. Itt az sincs..."
(Erich Maria Remarque - A diadalív árnyékában)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése