Ma végérvényesen elmúlt, ami az őszből még itt maradt.
Szombaton langyos, párás, ködös, enyhe őszi hangulatba mentem futni.
Nagyon birizgálta a csőröm, hogy nem találom meg a Hidegkút felé eső átjárót. Ennek már utána kellett nézni. Szépen rá is találtam a gúglörszön kinézett murvás dózerútra.
Szép lassan haladtam rajta, majd ráfordultam a másik végéről már ismert nagy cseresznyeültetvény felé lejtő, kissé rozoga nyomra.
A köd miatt ne láttam sokat.
Aztán mire leértem a gyümölcsfákhoz, szinte földbe gyökerezett a lábam. Láttam már szép őszi pompába öltözött cseresznyét. Nem is egyet.
De ennyit!
Futkostam fel s alá, mert nem bírtam betelni a látvánnyal.
Persze megint gép nélkül...
Némi tökölődés után aztán megkerültem a szántást és szépen hazaevickéltem. Mire befejeztem a futást a nap is majdnem kisütött.
Délután aztán felkerekedtünk a családdal, hogy immáron fotómasinával felszerelkezve lessük meg közösen a gyümölcsöst.
A bevezető utat könnyen meg is találtuk, de aztán vhol erre egy akkora sárgödör állta utunkat, hogy nem mertem autóval átkelni rajta. MIvel vissza kellett érnünk időre, így nem lettek meg a fotók.
Nem.
A színek, a hangulat, az élmény csak az enyém marad.
Ez van.
Azért ezzel együtt is csak három napi futás sikeredett a héten, de azok legalább jók voltak.
A csütörtökin a felsőörsi TT egy részét futottam meg és használható, majd 3ó-s karika lett belőle 2db 150m-es emelkedővel, ami errefelé nagy kincs. (Éreztem is...)
Aztán ma reggel amikor a behavazott fákat láttam, akkor előkotortam a gépet is. Nehogymá'...
Olyan csend és nyugalom volt az erdőben, hogy az valami leírhatatlan.
Szélcsend, szállingózó hó őszi levélorgia fehér paplan alatt.
Nagyon élveztem.
Pedig a héten azért kicsit elkedvtelenedtem.
Lehet, hogy csak a kezdődő hideg, szürkeség, sötétség és kosz kezd hatni?!
Ami a legjobban bánt, az az, hogy sokáig azzal áltattam magam, hogy ha többet edzek, akkor jobban is fog menni. Ez a 'jobban fog menni' nem azt jelenti, hogy gyors leszek, meg fittipaldi, meg ilyenek, csak annyit, hogy lesz annyi erőm, hogy jobban élvezzem a futást és ne kelljen annyira küzdeni, monnyuk akár egy 50-es távval is.
De nem.
Nem ennyire egyszerű, úgy látom.
Azzal nem is lenne baj, hogy esetleg többet kellene edzeni.
Nem jutok el addig, hogy többet edzek, az a baj!
Novemberben kezdem, decemberben kezd menni. Januárban végre mennek frankón a futások, február kicsit necces a hidegek miatt, de március elejére egész kerek.
Aztán az áprilist már nem érem meg.
Vagy fáj, vagy szúr, vagy a kalapácsos csücsül a nyakamon hónapokig.
Nem jó.
Nem jó ez így.
Persze, fussak kevesebbet, kíméljem magam.
Sztem tényleg baromi keveset futok.
2008 óta 2 hónapom volt 300km-nél több és a 250-et is csak 13 hónap haladta meg.
Más hetente fut ennyit.
Szívem szakad meg, amikor olvasom, hogy más mennyit képes edzeni, hogy mennyit képes tenni saját sikeréért.
Ha a lustaságom miatt nem tudnék futni, legalább okolhatnám magam...
Így csak sima töketlennek érzem magam.
Nekem tényleg az marad, hogy akaratból fussak.
Áhhh...
Nem is érdemel többet a téma.
Ez viszont ma nagyon felvidított, be is raktam a Best of-ba.
Megérdemli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése