Vér!

Ez nagyon hatásos cím, úgy vélem. Erre gyűlni fognak az éji vadak...

Bakker!
Megkaptam a vérvétel eredményét és egy rohadt normális hiányra se tellett!
Há' hogy van ez?
Engem már meg sem akarnak ölni...

Most mi a fészkes francra fogjam, hogy szinte mozdulni se tudok? Úgy reménykedtem...
Na jó, a vasam minimum alatt van, de azért ettől még nem kéne ennyire csoffadtnak lenni.

Egy kicsit bizonytalan voltam a Mátrabércet illetően.
Megint nekiindulni az esélytelenek nyugalmával, mint tavaly?

Az 'i'-re végül ma tettem fel a pontot.

Azt kell, hogy mondjam, hogy ez egy épületes játék.
Épülünk, szépülünk bele.
De saját szintünk, saját nívónk, saját eredményeink mindig is határt és korlátot támasztanak. Egyszerre serkentenek, de ha hagyjuk nyomasztanak is.
Mi volt tavaly, mennyi volt múltkor?
Ha akkor annyi, mennyi most?

Amíg nincs viszonyítás, amíg nincs elvárás, addig nincs gond.
Tabula rasa.

Nekem meg van mit tanulni.
Nem volt elég a tavalyi lecke, nem volt elég az orrba verés.
Kell megint?!?

Könnyen megfeledkezek a mögöttem haladókról, könnyen nézek csak előre és nem törődöm azzal ami mögöttem van.
Ez nem helyes.
Ameddig nem tanulom meg az alázatot, amíg nem szenvedem végig a hátsó traktus gyötrelmeit, addig asszem nincs út előre.
Ez szín tiszta moralizálás, de komolyan gondolom.

Úgy látszik a MB lesz az én tavaszi zarándok utam.
A tavaszi tisztító kúra.
Földig hajolni, begyűjteni a sajnálkozó tekinteteket, és elnéző mosolyokat. Elengedni minden mozgót magam mellett.

Gyönyörű az erdő egyébként.
Úgy mellesleg...

Tökéletes futóidők, selymes fények, virágillat...
Persze ilyenkor vagyok képtelen kimenni.

Rápihenek.
Olyannagyon...

Ezt a nemfutásos időszakot azért nagyon jól kihasználom és tényleg próbálok feltöltődni, ha mást nem, legalább belülről.
Nagyon sok pozitív élmény ért mostanában és nagyon örülök, hogy végre saját irományaim visszaolvasása is okulásomra tud szolgálni.
Már ez is erőt ad.
Jó érzés, hogy még mindig tart ez a szerelem, még mindig vágyom futni, kint lenni, látni, hallani, szagolni...
Társaságban monnyuk nem igazán tudok magammal mit kezdeni ( ez a hvégi közös, futós összejövetelen is kiderült), de ez nem is lesz másként, ez már marad. Nem is baj...

Holnap megint Balaton.
Pár nap egyedül.

Talán megtalálom a bölcsek kövét is és magammal tudom vinni a Mátrába.