mitakar

Ez így nekem szegeződött és tényleg, kívülről ezt nehéz lehet megállapítani.
Mondjuk saját magnak is kellett egy kis idő, hogy kikristályosodjon.
Persze a jó- vagy rossz sorsom besegített, hisz egy hete megint a derekammal kínlódom. Nem teljes a KO. de olyan épp csak mozgós...
Öt hét takonykór és most ez. Gyakorlatilag az egész kedvenc évszakom trottyon telik, pedig ilyenkor szoktam begyűjteni azokat az élményeket amikből aztán télen erőt tudok meríteni. Most ez van.
Tehát a nagy alig mozgásban többször is feltettem magamnak ezt a kérdést és főleg azon részét, hogy kell-e és ha kell, akkor minek kell nekem ez az egész versenyzősdi.

Alapjába véve nem kell.
Abban az értelemben, hogy a verseny a versenyről szól.
Én bőven ellennék instant túrákkal, vagy saját köreim csiszolgatásával.
De.
Mivel semmilyen közösségbe nem járok és gyakorlatilag szinte az összes társas érintkezésem kimerül a futótársakkal való kontaktusban így azért néha igénylem. Nem mondom, hogy rettentően sokszor, de azért hazudnék, ha azt írnám, hogy jól meglennék nélkülük.
A magam módján ezt teljesen kielégítem azzal, hogy ott vagyok a tömegben, egyáltalán nem vágyom semmiféle kitüntetett szerepre, vagy ismeretségre. Ha zöm lehetek, akkor az nekem a legnagyobb öröm.
Sajnos az utóbbi időben elkövettem azt a hibát, hogy elkezdtem halogatni a részvételt. Mindig csak tologatom, hogy majd akkor, ha jól felkészülök, ha jó formában leszek, ha lesz időm, ha rá tudok pihenni, ha..., ha..., ha... Persze aztán mindig van vmi ok, amiért nem megyek. Egyszerűen el kell fogadjam, hogy az általam elképzelt ideális állapot (messze nem a maximális!!!!) nagyjából nem áll elő és ahogy érzékelem, egyre kevesebb rá az esély. Pedig ugye én messze nem maximalista, pusztán egy opportunista optimalista vagyok. Közben meg szépen elmegy mellettem az élet. Pik-pakk és ötven leszek. 50...
Szóval a fenti idézet szerint; ideje felállni a díványról és elkezdeni álmodni, mert helyettünk ezt más nem fogja megtenni.
Ha belegondolok nem tudok elég okos lenni. Vagy jön a tavaszi kalapácsos vagy nem. Márciusban, vagy áprilisban leszek megint KO? Vagy a derekam, vagy a sok munka? Lehet, de lehet, hogy nem, szóval ezeket el kell engedni.
Benevezek oda, ahova tényleg szeretnék és elmegyek úgy, ahogy épp vagyok. Élvezem, hogy ott lehetek és kihozom magamból az akkori maximumot.
Igyekszem jól kihasználni a telet és a kora tavaszt, de, hogy utána mi történik, az teljes lutri.

Szeretnék a végére járni a folyton visszatérő energetikai hullámvölgyeknek.
Szeretnék végre komolyan erősíteni.
A télen 1-2 alkalommal elmegyek 'nyaralni', ha már az nyáron elmarad.

Nem olyan sok ez, de mégis...

Most nincs nehéz dolgom, mert megint van honnan felállni :) !